Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 20. szám - A kollektív szerződés

lAunkásűgyi Szemle • része kiesik és akkor nincs mód arra, hogy a kollektív szerződés utóbb kiterjesztessék és így a munkafeltételek általánosíttassanak. Ezért az olyan szerződést kell kollektív szerződésnek tekintenünk, amelyet a jövőben kötendő szolgálati szerződések feltételeinek megállapítása céljából kötnek avval a határozott céllal, hogy ez necsak az ezt kötő feleket kötelezze. A kollektív szerződésnek csak ilyen körülírása felel meg a munkásság igényeinek.1) Ezért nem kielégítő a svájci polgári törvénykönyv szabályozása, amelynek 322. s köv. §§-ai szerint olyan szerződést kell alatta érteni, amelyben a szerződő munkáltatók és munkások, vagy azok szervezetei az általuk kötött s kötendő szolgálati szerződésekre nézve különös megállapodásokat létesítenek. Érvényességének feltétele az írásbeli forma. Ha nem meghatározott időre kötötték, akkor egy év elteltével hat hónapra felmondható. Azok a szolgálati szerződések, amelyeket olyan munkáltatók, vagy munkások kötnek, akiket a kollektív szerződés kötelez, ha ezzel ellenkeznek — semmisek. A semmis kikötések helyett a kollektív szerződés kikötései érvényesek. A kollektív szerződés e szabályozásával a svájci törvényhozó egy tényleg már létező szerződést szabályozott. Miután azonban a törvényhozó mindig az élet után kullog, ez esetben is nagyon sok kérdést nyitva hagyott, mert ezeket az élet nem oldotta még meg, másrészről hatástalan volt, mert a munkáltatóknak és munkásoknak e körüli küzdelme még nem dőlvén el, a törvényhozó még nem tudja, mi az igazság. Nevezetesen ahhoz a kérdéshez nem nyúlt, hogy érvényes-e a kollektív szerződés az ezt kötő szervezetekbe később belépőkre, érvényes-e a kilépőkre. Kik köthetnek kollektív szerződést? stb. III. A felek megállapítása talán sehol sem okoz nagyobb nehézséget mint a kollektív szerződésnél. Még az is kérdés, hogy helyes-e a fél elnevezés és nem kellene-e, mint a német ipari bíróságokról szóló törvény teszi, részeseknek nevezni a szereplőket,2) illetve az érdekelteket. Csakhogy az a kérdés, hogy kiket akarunk tulajdonképpen megjelölni, azokat-e, akik a szerződést kötötték, vagy azokat, akikre a szerződés vonatkozik ? Mert a kollektív szerződésnél azok is előbb-utóbb félként jelentkeznek, akiknek érdekében a szerződést kötötték.3) Nehéz tehát a kérdés megoldása azért, mert a kollektív szerződést nem azok kötik, akik a szolgálati szerződést. A kollektív szerződést rendesen szervezetek kötik, ezek pedig sohasem kötnek szolgálati szerződést. De ha ebből a célból összeverődött csoport köti is, akkor sem az a csoport köti azután a szolgálati szerződéseket. Vitássá tehető ugyan, hogy ilyen szervezetlen csoport jogosúlt lehet-e kollektív szerződés kötésére, de miután mégis megköti, kell, hogy a ténynyel számolva, ezt el is fogadjuk. De különben is, a szervezet akár feloszolhatik, akár feloszlatható és akkor nem marad az se más, mint egy csoport. Ennek az előtérbe állítása nem jogászi szőrszálhasogatás, hanem a kérdés teljes megvilágítása céljából szükséges elemzés. A kollektív szerződésből kifolyólag ugyanis jogok keletkeznek, amelyeket első sorban a mai jogi felfogás szerint sokszor kizárólag csak az a szervezet érvényesíthet, amely azt kötötte. Ha ilyen szervezet nincs, vagy megszűnik, akkor nincs, aki a szerződéses jogokat érvényesítheti és akkor a kollektív szerződés nem ér semmit. Gyakran előfordul, hogy több szervezet van a szerződésnél egy félként érdekelve. Ezek egymás közötti viszonya sincs tisztázva. Sinzheimer rámutat arra, hogy milyen nagy nehézségek állhatnak elő ilyen esetben ') V. ö. Lotmav : Die Tarifvertrage zwischen Arbeitgebern u. Arbeitnehmern (Archív f. soziale Gesetzgebung u. Statistik XV. évf.) — Szerző: A munka rabsága 133. s köv. 1. •) Wölbling : Die gesetzliche Regelung des Tarifvertrages (]affe : Archiv für Sozialwissenschaft u. Sozialpolitik XXIX. k). 3) Szerző: A munka rabsága 135. s köv. 1.