Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VII. ülés. 1913. január 9-én. Vita a munkásbiztosítási választott bíróságok szervezetéről és hatásköréről

Munkásügyi Szemle 47 tosítási Hivatal felügyeleti intézkedése és pedig annyival inkább, mert azt a körülményt, hogy a pénztár késedelme indokolt-e vagy sem, illetőleg, hogy az adminisztráció mulasztása, vagy pedig vétlen körülmények találkozása okozza-e a határozat meghozatalának késedelmét, felügyeleti úton sokkal hatályosabban lehet megállapítani és ilyképpen az ügy lebonyolítását nyomatékosabban lehet előbbre vinni. Általánosságban az eljárási jellegű rendelkezésekről csak annyit kívánok megjegyezni, hogy igen sajnálnám, ha a törvényhozás a jelenlegieknél részletesebb perjogi szabályok felvételébe bocsátkoznék. Ne feledjük, tisztelt uraim, hogy a munkásbiztosítás, mint a modern szociális jognak egyik ága, viszonylagos fejlettsége dacára mégis új jogterület, amelynek megmunkálását a gyakorlatra bízni sokkal célszerűbb, semmint előre kigondolt és mégis jórészt a régi, kitaposott nyomokon haladó törvénybeli szabályozásra bízni, amely ^ a más jogviszonyokban megszokottakból kiindulva, esetleg nyűge volna a fényleges szükséglethez igazodó szabad fejlődésnek. Látjuk a gyakorlatban napról-napra a kontroverz kérdések egész sorozatának felmerülését és megkíséreljük ezeknek a gyakorlati célszerűséghez simuló megoldását. Ellenmondás és viták nélkül az nem megy. így pl. a bíróság felülvizsgálati jogkörének kérdésében a felső bíróságnak a hivatalból való eljárást erőteljesen és messzemenőleg propagáló elvi álláspontja több oldalról ellenmondással találkozott, míg mások és pedig nemcsak a munkásbiztosítás külföldi szaktekintélyei, hanem legújabban Wlassics Gyula, a közigazgatási bíráskodás nagytekintélyű munkása és hazánkban vezetője is, a Jogállam legutóbbi számában az Állami Munkásbiztosítási Hivatal álláspontjának nyújt igazolást, nem éppen a munkásbiztosítási perekre, hanem általában a közigazgatási perekre való vonatkozásban, amelyekben a közérdeknek, a köz szempontjainak nyomatékosabban kell latba esniök, mint a tisztán magánjogi perekben. Ismétlem, mindezeknek az eljárási kérdéseknek megnyugtató megoldását a gyakorlatra kell hagyni és biztosak lehetünk arról, hogy végre is a célszerű, a helyes eljárási szabályok fognak kialakulni. Legfeljebb az időnként könnyebben módosítható eljárási rendeletre kellene bízni, hogy tüzetesebb szabályok felállításával megkönnyítse az egyöntetű gyakorlat kifejlődését. Egyébként ennek az álláspontnak helyessége mellett még csak arra hivatkozom, hogy ugyanígy jártak el Németországban is, ahol a korábbi munkásbiztosítási törvények alapján felmerült és közel 30 évi gyakorlat után jutottak el odáig, hogy az eljárási szabályokat az új Reichsversicherungsordnúngban részletesebben megállapítsák. Hogy mennyire indokolt törvénymódosító javaslatok tekintetében az óvatosság, arra éppen az igen tisztelt előadó úr egyébként igen értékes és alapos előterjesztése is figyelmeztet, amikor a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörének lényeges kiterjesztését, másrészt mégis a bíróságok számának jelentékeny leszállítását javasolja. Ezzel pedig áttérek felszólalásom második részére: //. A munkásbiztosítási bíróság hatáskörének kiterjesztése tárgyában tett javaslatokra. Ebben a tekintetben általánosságban én is csatlakozom a munkásbiztosítási bíróságok hatáskörének kiterjesztése iránt támasztott és az igen tisztelt előadó úr által szépen megokolt véleményhez. Különösen kiemelném, hogy ama magában véve is fontos szempont, amely a jelenleg sok felé ágazó hatósági fórumok eljárásából a jogegységre származó veszély kiküszöbölését megköveteli, további támogatást talál abban a nem kevésbé fontos körülményben is, amely az állami igazgatás gépezetének lehető egyszerűsítését parancsolja. Végre is a jogegység nagy előnyével szemben éppen a munkásbiztosítás ujabb keletkezésű területén talán az az ellenérv is felhozható volna, hogy különböző hatóságoknak különböző szempontok szerint teljesített intézkedése és elbírálása hozzájárulhat ezeknek az újszerű viszonyoknak sok oldalról való megvilágításához és így alaposabb felismerésükhöz. Hiszen legyen szabad éppen a biztosítási kötelezettség kérdésében a magyar királyi Kúriának néhány olyan ítéletére hivatkoznom, amely több és jobb szolgálatot tett a munkásbiztosítás ügyének, mint némely más hivatalnak akár százszámra hozott határozata. Mindamellett kétségtelen, hogy a jogegységnek általában nagy előnyei vannak, viszont pedig megcáfolhatlan az az imént említett másik ok, amelyben az állami igazgatási gépezet lehető egyszerűsítését állítottam oda, megvalósítandó fontos követelmény gyanánt. E követelmények megvalósítását szolgálja kétségtelenül az igen tisztelt előadó