Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XVI. ülés, 1913. június hó 13-án

Munkásügyi Szemle 575 vei hozakodnak elő. Ezen a téren az osztrák és a német pénztárakat messze túlszárnyaltuk. Nálunk egy tagra már 1909-ben 3'60 korona kezelési költség esett, míg Ausztriában 2'44 korona és Németországban 2'69 korona. A tisztviselők száma nálunk oly nagy, hogy nálunk 1909-ben már 577 tagra esett átlag egy alkalmazott, míg Ausztriában és Németországban tapasztalatom szerint 900—1.100 tagra esett átlag egy alkalmazott. Ezt a különbözetet a baleseti adminisztráció maga aligha magyarázza meg. Ellenben megmagyarázza a tömérdek be- és kilépése a munkásoknak, amivel szemben a munkásszervezeteknek kellene tanítólag fellépniük. A munkás szakszervezeteknek előadások keretében kellene rámutatniok arra, hogy a folytonos ide- s odavándorlás sem a pénztáraknak, sem a munkásoknak hasznot nem jelent. Hogy a folytonos ide-odavándorlást nem a munkátlanság okozza, arra nézve utalok az 1911. évi statisztikai adatokra, amikor a a legtöbb munkaalkalom volt s abban az időben mégis a legnagyobb volt a munkásvándorlás. De nem magyarázza meg a kezelési kiadásoknak ezt a nagy mennyiségét az a feltevés sem, amelynek az Állami Hivatal jelentése is kifejezést ad, hogy a törpe, egészen kis pénztárak adminisztratív szempontból megszüntetendők lennének, mert ők okozzák a nagy költségeket és hivatásuknak nem tudnak megfelelni. Ezzel szemben kiderül, hogy Ausztriában 3.350 pénztár van 3,466.329 taggal (1910-ben), az átlagos taglétszám tehát 1.000, Németországban 22.944 pénztár van 14,504.646 taggal (1911.), átlag egy pénztárra esik 632 tag. Nálunk pedig csak 194 pénztár van 975.712 taggal, az átlagos taglétszám tehát 5.029, vagyis 8-szor, 9-szer akkora, mint a németországi pénztáraké. Azonkívül Németországban a pénztárak még tagoltabbak is, mert pld. ipartestületi pénztárak is vannak, amelyeket nálunk megszüntettek. De a kezelési költségek százalékaránya is ellene szól a tételnek. Pozsony 19'6, Arad 18'8, Nagyvárad 19 2, Kolozsvár 24*4, Brassó 21*1, Debreczen 22-5, Szolnok 24*2, Komárom 2870/" kezelési költséggel dicsekedhetik. Pedig ezek ipari városok, ellenben Esztergom 14*1, Galgócz 16 6, Léva 13"6, Máramarossziget 14-9u/o kezelési költséggel az átlagon jelentékenyen alul marad. És a nagy pénztárak közül tulajdonképpen csak a budapesti pénztár kezelési kiadása volt kedvező, azonban ez is ll-9ü/o-ról 1912-ben már 14'24%-ra emelkedett és 1913-ra 15"61°/o-ban van előirányozva, úgy hogy a budapesti pénztár is rohamosan igyekszik azok közé a pénztárak közé amelyeknek kezelési költsége nincs az átlagon alul. Úgy látszik, az egészséges verseny ezen a téren nem árt, hanem ellenkezőleg használ. A wieni Bezirkskrankenkasse például az Allgemeine Arbeiter Krankenkasse-val úgy versenyez, hogy nem szedi a segítség-alap évi 80 fillérjét és nem kér a tagkönyvecskéért 50 fillért és a belépés napjától a beteg tagot 52 heti betegpénzre jogosítja, míg az Allgemeine Arbeiter Krankenkasse-nál csak 20 heti segítség jár neki. S emellett, mint az előadó úr is citálja, a wieni Bezirkskrankasse is engedélyez vidéki tartózkodásokat, specifikus gyógyító módokat, konyakot, borokat, fürdőket, fürdő kúrákat és fel tudta már építeni Il-ik üdülőházát. Szóval ez a nagyarányú segítségnyújtás nem járt a pénztár anyagi helyzetének a romlásával. Mindezekből azt a tanulságot vonom le, hogy a munkásbiztosítás dolga éppenséggel nem olyan sok panaszra okot adó a munkások segítsége szempontjából, mint azt sok oldalról feltüntetni szeretnék. Másrészről a munkaadók igénybevétele Magyarországban túlszárnyalja az iparban fejlettebb osztrákokét, ami már szinte igazságtalan dolog. Harmadszor, hogy bár a munkaadói hátralék rendezése energikus úton szükséges, de a munkaadók nem szolgáltak arra rá, hogy minden bajért bűnbakul őket állítsák oda és mint minden szociális érzés nélkül valókat tüntessék fel, holott az Állami Hivatal jelentése maga igazolja, hogy az új törvény megalkotásakor a munkaadók 2.400 szavatossági baleset-kötvényt mutattak be, amelyek lebonyolítása az Országos Pénztárra óriási terheket rótt volna, ezt pedig a munkaadók törvényes kényszerűség nélkül tették, ez igen is a munkaadók szociális érzékét bizonyítja. Megállapíthatónak tartom, hogy a pénztári adminisztráció túlságos teherként nehezedik az intézményre és ezen a téren az egyszerűsítés haJaszhatatlan, mindenekfelett azonban figyelemmel kellene lenni a német törvénynek arra az intézkedésére, amelylyel kivételt tesz például a Landkrankenkassek-kal, azok ügyvezetését egyszerűsíti s a különleges viszonyokhoz alkalmazza. Feltétlenül rendezendőnek tartom a házilagos és időleges munkások ügyét és elkerülhetetlennek a jelentékeny állami hozzájárulást a családtagok ellátása ellenében. Az így