Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 13. szám - A vélelmezett törvényes gyermekek kártalanítási igénye

Munkásügyi Szemle 561 sereg kérdés elkerülte a törvényhozás figyelmét és nem egy ezek közül egyenesen a törvény szellemével ellentétes módon nyert megoldást a gyakorlati életben. Ilyen a vélelmezett törvényes gyermekeknek természetes atyjuk után támasztható kártalanítási igényének kérdése. Családjogunk szerint törvényes gyermek az, aki érvényes, vagy vélt házasságban élő nőtől származott. Törvényes születést ilyenkor vélelmezni kell és ez a vélelem fennáll mindaddig, amíg a törvénytelen születést jogerős birói ítélet ki nem mondta. Ez az általános magánjogi szabály olyan kérdést vet fel, amelyre az 1907 : XIX. t.-c. alkalmazóinak nem egyszer kell felelni: azt a kérdést t. i., hogy az ilyen vélelmezett törvényes gyermekek ki után léphetnek fel kártalanítási igénynyel ? Az után, akivel anyjuk fel nem bontott házassági viszonyban él, aki tehát nekik törvényes vélelem szerint törvényes atyjuk, vagy az után, akivel anyjuk együtt él, akinek tehát ők természetes gyermekük ? Ez a probléma éppen annál az osztálynál játszik fontos szerepet, amelynek számára az 1907 : XIX. t.-c. alkottatott. A munkásosztálynál tudniillik jóval gyakoribb eset, mint a többi osztálynál, hogy a párok törvényesen nem szabályozott viszonyban élnek együtt, és hogy azok a nők, akik törvényes házasság keretébe beilleszkedni nem tudtak, ezt a házaséletet megszakítva, más férfival élnek együtt, anélkül, hogy a sok fáradsággal és költséggel járó házassági bontópert megindítanák. Az 1907 : XIX. t.-c. 72. §-a értelmében a kártalanítás egyformán megilleti a törvényes és törvénytelen gyermekeket. Az Országos Pénztár azokban az esetekben, amikor törvényes gyermekekről van szó, nem kutatja a vérségi származást, hanem a magánjogi vélelemre építve mindenkor megállapítja a törvényes házasságban élő anya gyermekei számára törvényes apjuk után a járadékot anélkül, hogy kutatná a tényleges leszármazást még az esetben is, ha az anyát kártalanítási igényével el kellett utasítani, mert az elhunyttal nem élt együtt. Ellenben elutasítja ugyanezeket a gyermekeket, ha természetes atyjukat ért halálos baleset folytán jelentik be kártalanítási igényüket, anélkül, hogy annak kutatásába, vagy a fölajánlott bizonyításba belemenne, hogy tényleg az elhunyttól származnak-e, vagy vélelmezett atyjuktól. Ezt az álláspontot vallja dr. Halász Aladár is »A Munkásbiztosítás kézikönyve« című munkájában, amelyben azt mondja: »Előfordul a gyakorlatban azon eset is, hogy a férjétől külön élő, de törvényesen el nem vált nő egy más férfival együttél és az együttélésből gyermekek származnak. Ez esetben a fenti módon való bizonyítás nem elég, mert jogilag a törvénytelen viszonyból származott gyermek addig, míg a házasság jogerős bírói ítélettel fel nem bontatik és házassági per keretében vagy külön eljárással a gyermek nem lett törvénytelenítve, az a férje nevét viseli és annak családjához tartozónak tekintetik. Az ilyen gyermekek tehát mindaddig, míg helyzetük a családjog szempontjából tisztázva nincs, járadékot nem kaphatnak.« Első pillanatra tényleg ez az álláspont látszik indokoltnak. Első pillanatra úgylátszik, mintha az ilyen gyermekek két atya után tarthatnának kártalanítási igényt, ha ilyen igénynyel természetes atyjuk után is felléphetnek. Látszólag ezt az álláspontot támogatja másrészt az a magánjogi gyakorlat is, hogy az ilyen gyermekek nem támaszthatnak tartási igényt természetes atyjuk után, mert az ilyen igénynyel a bíróság az atyaságra vonatkozó bizonyítás mellőzésével elutasítja őket. Azonban csak látszólag áll a dolog úgy, tényleg pedig egy atya után sincs tartási igényük. A természetes atyával szemben támasztott tartási igényükkel a bizonyítás felvétele nélkül elutasítja őket a bíróság, a törvényes atya pedig, ha őt támadják meg tartási igénynyel, megindítja a törvénytelení-