Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Munkásbiztosítás és választójog

Munkásügyi Szemle 37 Hivatalt, hogy úgy a balesetbejelentő lapokra, mint a balesethelyszíni vizsgálatokra vonatkozó 13.100/1912. számú rendeletében foglaltaknak a gyakorlatban való mikénti lebonyolításának megállapítása céljából az ipari főfelügyelői kerületek vezetőinek, a budapesti rendőrfőkapitányságnak, az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztárnak és esetleg egyéb kerületi munkásbiztosító pénztárak vezetőinek bevonásával értekezletet hívjon össze. Értékpapirvásárlás a nyugdíjalap javára. Az Országos Pénztár elhatározta, hogy a pénztári tisztviselők nyugdíjegyesülete javára eddig befolyt összegből 200.000 koronáért a magyar királyi pénzügyminisztérium által kibocsátott 472%-os pénztári jegyeket vásárol. Az osztrák munkásbetegsegélyző pénztárak szövetsége december hó 14., 15. és 16-án tartotta XV. közgyűlését Wienben. A közgyűlés a jelentéseken és alapszabályszerű választásokon kivül foglalkozott 1. az orvoskérdéssel, különös tekintettel a fenyegető orvossztrájkra, 2. gyógyszerészeknek a pénztár elleni állásfoglalásával, 3. ismertették a szociális biztosítás parlamenti tárgyalásának jelenlegi állását. Az első napirendi pontot Eldersch, a másodikat Brod, a harmadikat pedig Widholz képviselő ismertette. A közgyűlésen tett jelentés szerint a Verband kötelékébe jelenleg 48 pénztár tartozik, 453.848 taggal, működési köre Ausztria egész területére kiterjed. A közgyűlésen 33 pénztár 139 küldöttel képviseltette magát. A napirendre került pontokhoz előterjesztett határozati javaslatokat a közgyűlés egyhangúlag fogadta el. A javaslatokat a következőkben ismertetjük: A napirend első pontjához benyújtott határozati javaslat rámutat arra, hogy az orvosok antiszociális magatartása a munkásbiztosítást romlásba döntheti. Az orvoskartell a pénztáraktól magasabb honoráriumot követel, mint amennyit az orvosok a privátpraxisban kérnek. S ehhez még döntő befolyást akarnak szerezni a pénztárak vezetésében s a tagok befolyását teljesen meg akarják szüntetni. Hogy az orvosok mértéktelen követelései a pénztárakat mily bajba dönthetik, azt mutatják a tiroli és vorarlbergi viszonyok, ahol a pénztáraknak a túlmagas orvosi díjak miatt a legnagyobb nehézséggel kell megküzdeni, hogy fennmaradhassanak. Az orvos-kartell egész Ausztriában ilyen állapotokat teremthet. Ez okból a pénztárak felhívandók, hogy az orvoskartell tevékenységét figyelemmel kísérjék, túlzott követeléseiket utasítsák vissza és esetleges konfliktusok alkalmával a szövetség központjához forduljanak segítségért. A pénztárak vezetőségei lehetőleg éljenek békében az orvosokkal a tagok javára, de ha harcra kényszeríttetnek, akkor ettől se riadjanak vissza. A gyógyszerkérdésre vonatkozólag a határozati javaslat megállapítja, hogy a gyógyszerészeket a pénztárak ellen való harcra egyedül és kizárólag nyereséghajhászás indította. A gyógyszertárakkal való üzérkedés folytán ma már nagy tőkebefektetés szükséges a gyógyszertárakhoz s a tulajdonosok annyi hasznot akarnak húzni, amennyi csak lehetséges, hogy befektetett tőkéjük jól gyümölcsözzék. A pénztárak a gyógyszerészeknek évenként körülbelül 8 millió koronát adnak gyógyszerekért; erre való tekintettel a 33%>-os engedmény a legkevesebb, amit azok megkövetelhetnek. A pénztári taxa bevezetését a Verband nem tartja ajánlatosnak, a betegsegélyző pénztárak a priváttaxára is befolyást akarnak gyakorolni. A napirend harmadik pontjához benyújtott határozati javaslat rámutat a munkásbiztosítási bizottmány albizottságának határozataira, amelyek a pénztárak képviselőinek minden tiltakozása ellenére létrejöttek, s amelyek a szociális biztosítást veszélyeztetik. A határozati javaslat tiltakozik az »önállóknak« és az -alkalmazottiaknak kockázat közössége és a Bezirksstellek létesítése ellen. Az ausztriai szociális biztosítási javaslatot tárgyaló albizottság már teljesen befejezte a javaslat tárgyalását. Utolsó ülésein az állami felügyelet és a vitás ügyek elintézésére vonatkozó részeket tárgyalta s az eredeti javaslatot csekély módosítással fogadta el. A rokkantpénztár és a balesetbiztosító pénztárak fölött az állami felügyeletet a belügyminisztérium, a betegsegélyző pénztárak és a Bezirksstellek fölött másodfokon a tartományi hatóságok, első fokon a kerületi politikai hatóságok (kerületi kapitányságok, városi tanács) gyakorolják. A betegsegélyezési igényekből származó vitás ügyeket első fokon a panaszbizottságok intézik el. Minden Bezirkstelle mellett — melyek politikai kerületen-