Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 12. szám - Kereskedelmi szociálpolitika [könyvismertetés]
44 Ovvosszakértői Szemle. Dr. Sz. törvényszéki orvos H. K. t.-i rézöntődéjében sárgarézöntés alkalmával a megolvasztott sárgarezet tartalmazó gráfittégely megfogásához szükséges vas-harapófogóról a sárgarézöntés alkalmával rárakodott port kapart le és ezt is vegyelemeztette dr. F.-nál, ki azt találta, hogy az a lepedékkel együtt lekapart rozsdalemezekbó'l és sárgaréz-szemcsékből álló idegen anyag mellett kb. 62*6°/o zinkot, 0'054u/u ólmot és elenyésző csekélységű nyomokban arzént tartalmaz. Miután ily por az öntőhelyiség falain és ott levő egyéb hideg tárgyakon is lecsapódik, sárgarézöntésnél a megolvasztott és folyékony sárgarézből kiáramló fémgőzökből az ott dolgozó munkások több-kevesebb fémgőzt kénytelenek belélegzeni. E vegyelemzés alapján dr. Sz. törvényszéki orvos a következőt mondja: »Habár a kórlefolyás nagy valószínűséggel amellett szól, hogy L. J. betegségét és halálát a sárgarézöntésnél képződő fémgázok belehelése és lenyelése okozta, és habár lehetséges, hogy jelen esetben azért nem volt a vegyelemzés alá vett hullarészekben az emberi test természetes alkatrészeinél nagyobb mennyiségben zink, réz, ólom és arzén kimutatható, mert az a hányás és hasmenés által, meg a vizelettel és verejtékkel L. J. három napig tartott betegsége alatt az élő testből már kiküszöböltetett, mégis maga a hullarészek vegyelemzésének eredménye nem szolgáltatott elegendő pozitív bizonyítékot arra, hogy L. ]. halálát fémmérgezés, jelesül zinkmérgezés (ú. n. sárgarézöntő-láz) okozta. Ezek után a t.-i m. b. választott bíróság 1909. évi december hó 31-én hozott ítéletével a fellebbező özv. L. J.-nét igényeivel elutasította. Az ítélet ellen özv. L. J.-né az áll. m. b. hív. bírói osztályához fellebbezett. Mielőtt most az Állami Munkásbiztosítási Hivatal orvosi tanácsához intézett kérdéseket és az azokra adott válaszokat ismertetnők, a következőket tartjuk szükségesnek felemlíteni: A sárgarézöntő-láz, (Zinkfieber, Messingfieber, Gelbgiesserfieber) Heinzelring szerint a váltólázhoz hasonlít és gyakran száraz köhögéssel és néha nyúlós-nyákos köpettel jár. Simon szerint általános gyengeség, vérszegénység, ájulás, collapsus, borzongás, hideg verejték és hányási inger a tünetei. Kobert szerint e mérgezés tünetei: hirtelen fellépő hátfájdalmak, borzongás, rázó hideg, gyors érverés, kinzó köhögés és főfájás a homlokon, majd 3—6 óra múlva erős izzadás, mély álom és gyógyulás, amit a fémeknek a veséken át huzamosabb ideig való kiválasztása követ. Körülbelül így írja le a bántalmakat Hirt is. Siegl szerint az összes tünetek rázóhideggel és izzadással, hőemelkedés nélkül is lefolyhatnak. A legtöbb beteg édeskés szájízről, mely utóbb keserű-mandulára emlékeztet, is panaszkodik. A sárgarézöntő-láz az irodalmi adatok szerint nem azonnal jelentkezik a sárgarézöntés után, hanem csak órák múlva és a betegek még aznap teljes jólét mellett dolgoznak is és sokszor csak a 1 efekvéskor rázza őket ki a hideg. A betegség rendesen még másnap is eltart és a legtöbben a következő napon sem képesek dolgozni. Feltűnő az is, hogy a munkások télen sokkal gyakrabban betegszenek, mint a nyári hónapokban, aminek oka ugyanis abban keresendő, hogy nyáron jobban sikerül a szellőztetés. Siegel szerint a munkások 70°/o-a idővel bizonyos immunitást szerez a bántalom ellen és Lehman is azt mondja, hogy az új munkásoknál, kik egy darabig nem öntöttek sárgarezet, a rohamok gyakoriabbak. A sárgarézöntőláz okául legtöbben, így Simon is, a réz- és zinkgőzök együttes hatását tekintik. Kobert a fejlődő gőzöket okolja, amelyek zink mellett elég gyakran rezet, ólmot és arzént is tartalmaznak. Szerinte a rézmérgezésre jellemző a kihányt gyomortartalom kékes-zöldes szine. (Folytatjuk.)
