Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - Kereskedelmi szociálpolitika [könyvismertetés]

42 Ovvosszakévtői Szemle. bari és hasmenésben, torokbeli nehézségekben szenvedett. Ezen tünetek zink- és arzénmérgezésre engedtek következtetni. A halál okának biztos és a méreg nemének esetleges megállapítása végett a törvényszéki boncolás szükséges. A v—i rendőrfőkapitányság a halál napján az elhalálozás körülményei tárgyában a következő kihallgatásokat eszközölte: 1. S. K napszámos előadta, hogy az elhalttal, ki sógora, utoljára szeptember 25-én dolgozott együtt, midőn délután V22-től 2-ig sárgarezet öntöttek, melynek gőze betöltötte az egész öntőműhelyt. Az ajtó mint ilyenkor rendesen, nyitva volt. Sógora azután még esti 6 óráig dolgozott, de rosszullétről említést nem tett. A munkából együtt mentek haza és együtt voltak esti 7 óráig. Sógora többször öntött rezet és otthon mindig panaszkodott, hogy neki az öntés ártalmas. 2. Az elhalt neje előadta, hogy férje szept. 25-én még semmiről sem panaszkodott; másnap reggel 6 órakor felkelt, megreggelizett és munkába ment. Nyolc órakor hazajött, lázról panaszkodott és rögtön lefeküdt. Majd elkezdett hányni és délig folyton hányt. Délután erős hasmenése volt. Fájdalomról nem tett említést, csak azt mondta, hogy a torka fáj, láza van és szomjas. Szeptember 28-án reggel négy órakor meghalt. A hányadék híg, zöldes-kékes volt, ugyanilyen volt a bélürülék is. 3. F. F. fémöntő és N. V. gyárosok szerint az elhalt szeptember 25-én 7^2—2-ig az öntésnél segédkezett; ilyenkor az ajtó és az ablakok, valamint az öntőműhely tetején levő szellőztető nyitva van. Az egész processus egy félóráig tart. A kihallgatott S. F. és N., kik az elhalttal együtt és hasonló munkát végeztek az öntődében, előadták azt is, hogy sem munkaközben, sem pedig annak utána nem betegedtek meg, de még rosszullétről sem panaszkodhattak. A királyi iparfelügyelő 1907. évi november hó 4-én kelt véleményében azt mondja, hogy ipari (üzemi) balesetet, mely az orvosi vélemények szerint mérgezésből eredhetett, csak azon esetben véleményezhet, ha az elhaltról bebizonyítást nyer, hogy annak esetleg a munkát már megelőző betegségből eredhető különös dispositiója folytán ezen mérgezésre több hajlama volt. E véleményét az elhalttal együtt dolgozott három egyén már fentebb említett vallomására alapítja, hogy azok ugyanazon munka dacára még csak rosszullétről sem panaszkodtak. Az orsz. munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár ítélethozatal előtt orvosi tanácsának is kikérte véleményét, mely következő véleményt adott: »Néhai L. J. halála nem mérgezés folytán állott be, hanem minden valószínűség szerint mandulalobhoz csatlakozott genyvérűség (septikaemia) folytán«. E vélemény indokolása a következő: A sárgarézöntésnél fejlődő gázok mérgező hatása, ha ilyen tényleg fenforgott volna, közvetlenül kellett, hogy megnyilatkozzék. Olyan heveny gázmérgezés, mely hatásában csak 20 óra múlva nyilatkoznék, nincsen. Az egyén előzőleg foglalkozásánál fogva beteg nem volt; tehát még azt sem tételezhetjük fel, hogy gyengült szervezete folytán a rézöntésnél fejlődő gázok hatása fokozottabb mértékben érte volna. A mérgezés gyanúját az orvosi bizonylatban foglalt azon adat szolgáltatja, hogy az egyénnek zöldeskék hányadéka és ürüléke volt. Ez vezette az orvost a rézmérgezés gyanújára; de a gyanúnak még azért sincs alapja, mert a rézöntésnél fejlődő gőzök közül, maguk a rézgőzök teljesen ártalmatlanok; tehát ki van zárva, hogy a hányadék és székletét zöldeskék szineződése a réztől származott legyen. Csak a rézgőzökkel együtt fejlődő ólom- és a széngőzök veszedelmesek. Minthogy ezen gyanuok ezek szerint számba nem vehető, a mérgezés fenforgását a jelen esetben semmi által sem látjuk beigazolva. Ezzel szemben minden valószínűség amellett szól, hogy L. J. halála a mandulalobhoz csatlakozott genyvérűség következtében állott be. Ezt bizonyítja az, hogy L. 22-én nővérénél, aki ugyanezen betegségben szenvedett, volt látogatóban. Valószínű, hogy ott inficiálódott. Megbetegedésének módja teljesen megfelelt egy tüszős mandulalobnak, amint az orvos tényleg annak minősítette azt és nem talált semmi alapot arra, hogy mérgezésre gondoljon. Ezen mandulalobhoz társuló genyvérűség tüneteiül beillenék azok a tünetek, amelyeket az orvos bizonylatában leír: >zöldeskék hányadék és zöldeskék híg, pépes ürülék* Ezen tünetek megegyeznek a szervezet egyéb mérgezettségéből származó tünetekkel, de épp úgy hozza őket létre a genyvérűség is, mely szintén mérgezése a szervezetnek*. Az országos mb. és balesetbiztosító pénztár 1908. évi december hó 21-én özv. L. ].-né részéről támasztott kártalanítási igénye iránt az 1907. évi XIX. t.-c. 90. §-a alapján azt határozta, hogy ó't igényével elutasítja. Az