Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Munkásbiztosítás és választójog

Munkásügyi Szemle 35 Gróf Tisza István ismert cikkének visszhangját látjuk ezekben a fejtegetésekben. Politikával nem foglalkozunk, nem is fejthetjük ki tehát abbeli álláspontunkat sem, mennyire alkalmas vagy nem alkalmas a pénztári tagság a választói jogosultság megállapítására. Pénztári szempontból egy pillanatra se fájlaljuk, ha a kormány nem akar a pénztáraknak közjogi funkciót adni. Am fájlaljuk azt a lesújtó kritikát, melylyel az indokolás a pénztári intézményt illeti. Meg kell állapítanunk, hogy a munkásbiztosítás minden hibája és hiánya ellenére ma már oly színvonalon van nálunk is, oly fontos és állami érdekből is nagybecsű missziót teljesít, melyet negligálni, vagy ilyen módon letárgyalni nem lehet. Az indokolásban két kitétel van, amely bővebb magyarázatra szorul. »A pénztári szervezetet — jelen alakjában — sem a munkások szociális nevelésének, erkölcsi és értelmi színvonaluk emelésének, sem az igazi önkormányzatnak iskolájául nem lehet tekinteni.« Nem tudjuk e pillanatban, mit értsünk ez alatt ? A kormány kevésnek találja-e a munkások önkormányzatát a munkásbiztosítási szervekben, avagy kárhoztatja, elítéli-e az önkormányzat mai működését? Más helyen a munkásbiztosítást ^ingatag, esetleg csak ideig-óráig tartó intézménynek* tartja. Mit jelent ez ? A munkásbiztosítás megszüntetését ? Államosítást? Egyik sem lehetséges. Azt hiszszük, csakis a munkásbiztosítás mai szervezetének kilátásba vett reformjára céloz a kormány. Mert hiszen kétségtelen, hogy a munkásbiztosítás reformjától függ, kik lesznek a pénztár tagjai, kik nem s hogy meddig tart a pénztári tagság. A gyakran ismétlődhető s a mindenkori kormánytól függő reformokhoz kötni a választói jogot — ez az az ingatag alap, amely esetleg csak ideigóráig tart s amelyre a törvényjavaslat indokolása gondolhatott. Egyelőre tehát csak az bizonyos, hogy a kormány foglalkozik a munkásbiztosítás reformjával, de — miként a kereskedelemügyi miniszter kijelentette — még egyáltalán nem döntötte el, milyen legyen ez a reform. Sajnos, az előjelek azt mutatják, hogy a munkásbiztosítás fejlesztésétettől a reformtól nem várhatjuk. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete f. hó 16-án, csütörtökön d. u. 5 órakor Szterényi József v. b. t. t. elnöklésével szaktanácskozást tart a munkásbiztosítási törvény reformjáról. Ez alkalommal a munkásbiztosítási választott bíróságok működéséről és hatásköréről megkezdett vitát folytatják. Az egyesület vendégeket szívesen lát. Az Országos Pénztár közgyűlésére kerülő indítványok. Az Országos Pénztár folyó hó 11—13-án tartandó közgyűlésére 49 indítvány érkezett be. A beküldött indítványok egy része az Országos Pénztár alapszabályainak adminisztratív kérdésekre vonatkozó módosítását célozza, más része az alkalmazottak részére drágasági és családi pótlék engedélyezését hozza javaslatba. Vannak indítványok, melyek azt célozzák, hogy az Országos Pénztár hasson oda, hogy az 1907 : XIX. t.-c.-nek a tanoncok és gyakornokok járadékmegállapítására vonatkozó része módosíttassék, a száznál több munkást foglalkoztató munkaadók részére engedélyezett havi bérfizetési jegyzékkel történő bejelentési mód megváltoztattassák, a biztosítási kötelezettség a rokkantság-, nyugdíj-, özvegy- és árvaellátásra is kiterjesztessék. Szólnak indítványok a járulékkivetés és behajtás módjának megváltoztatásáról is. A legtöbb indítvány azzal terjesztetett a közgyűlés elé, hogy az utaltassék vissza elintézés végett az igazgatósághoz. Városi alkalmazottak biztosítási kötelezettsége. Mióta a m. kir. Kúria az 1910. G. 71. számú Ítéletével megállapította a városi alkalmazottak biztosítási kötelezettségét, az Országos Pénztár az egyes helyi szervek kezdeményezése alapján tárgyalásba bocsátkozott több város vezetőségével a járulékfizetést illetőleg. Legutóbb oly megállapodás létesíttetett, hogy Szabadka város visszamenőleges járulékok fejében 17.000 koronát, Nagykikinda 4.000 koronát, Nyitra 2.050 korona 17 fillért, Érsekújvár pedig 1.000 koronát fog fizetni. A fizetési összeg megállapításánál figyelembe vette az Országos Pénztár azt a körülményt,