Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én

522 Munkásügyi Szemle ismeretes orvosra nézve. A beteg ember gyógyításának nemes és szabad művészetébe, a pénztári orvos napi munkájában nap-nap után szövődnek bele az ilyen keserves gazdasági kérdések. Ne az ilyen lelkiismereti kérdések elől könnyen kitérő, pénztárorvosi működését kényelmetlen mellékfoglalkozásnak tekintő, mindinkább kisebbedő kisebbség után szabad megítélni a pénztári orvosokat, hanem a gyógyító és szakértő munkakörét híven betöltő nagy többség után. Éppen mert ismerem az előttem felszólalt tagtárs úr erős igazságérzetét, tartottam szükségesnek ezeket megemlíteni. A törvény 50. §-ának 2. pontja gyógyszerekre, fürdőkre, gyógyvizekre s hasonlókra vonatkozik. Ezzel a szolgáltatásával megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a pénztár a közegészségügynek. Hogy ezt a közvélemény milyen kevésre értékeli, azt bizonyítja az a sok panasz, amelyet pénztári tagok részéről a pénztár gyógyszer szolgáltatása ellen hallunk, és amelyeket minden kritika nélkül ismétel úgyszólván mindenki. Általánosan elfogadott, szent »igazság«, hogy a pénztári orvosnak nem szabad igazán értékes gyógyszert rendelnie, hogy a pénztárak csak »olcsó« gyógyszert adnak, fillérekbe kerülőt. Intelligens pénztári tagok is akárhányszor keresnek fel pénztári orvost azzal, rendeljen nekik saját költségükre gyógyszert, ők úgy is tudják, hogv a pénztár számlájára neki igazán értékes gyógyszert nem szabad rendelnie. Köztudat, közvélemény ennyire hazug és értelmetlen miként lehet, azt alig lehet megérteni. A legegyszerűbb meggondolás is megdönthetetlenül igazolja, milyen helytelen ez a köztudat. A pénztár kötelessége a tagot meggyógyulásáig gyógykezelni és munkaképességének helyreálltáig táppénzzel ellátni. A pénztárnak tehát éppúgy érdeke mint a tagnak, hogy a beteg mielőbb meggyógyuljon, tehát olyan gyógykezelésben részesüljön, amely a lehető legjobb, s a leggyorsabb és a legtökéletesebb gyógyulást biztosítja. Akkora együgyűséget talán még sem szabad feltételezni a pénztártól, hogy ő a gyógyszeren takarékoskodni akarva, hatástalan gyógyszereket rendeltet a betegnek, így maga teszi lehetetlenné a gyógyulást, ezáltal sokkal hosszabb ideig kell gyógyszert adni és sokkal hosszabb ideig kell táppénzt adni a betegnek. Az ilyen együgyű takarékoskodás tehát égbekiáltó pazarlás volna. Nem is jutott az eszébe sohasem a pénztárnak, ellenkezőleg áll a dolog, nálunk ezen a téren a pénztárak a legszabadelvűbb eljárást tanúsítják. Nálunk a pénztári orvos a hivatalos gyógyszerkönyvben foglalt összes gyógyszereket szabadon rendelheti, azonkívül az igazán hatásos különlegességek és gyógyvizek is rendelhetők, tekintet nélkül árukra. Ez az igazság. Bemutatom a lipcsei pénztár gyógyszerrendelési szabályzatát, amely minden pénztári orvosra kötelező. A szabadorvos-uálasztásos Lipcsében ez a vastag könyv minden egyes gyógyszerről meghatározza, milyen formában kell azt pénztári tagnak rendelni. 4 márkánál drágább gyógyszert a gyógyszerész a pénztár terhére csak rendkívül sürgős szükség esetén, akkor is azonnali bejelentés kötelezettsége mellett szolgáltathat >ki a pénztár terhére. Hogy a lebecsült pénztári gyógyszerellátás pénzben mit jelent a pénztárakra nézve, azt a következő összeállítás mutatja: Magyarországon az Országos Pénztár gyógyszerekért fizetett (1911-ben) 3,615.319 koronát. A tagok száma 1,120.992 volt, az 1 tagra eső gyógyszerköltség volt 3 korona 22 fillér, és a betegségi esetre eső gyógyszerköltség 9 korona 48 fillér. A keresetképtelenséggel járó esetek száma 385.420. Ausztriában (1909-ben) az összes gyógyszerköltség volt 8,476.352 korona. A tagok száma 3,344.258, az egy tagra eső gyógyszerköltség 2 54 korona, egy betegségi esetre eső gyógyszerköltség 4.69 korona, keresetképtelenséggel járó betegségi esetek száma 1,805.594. Németországban (1910-ben) gyógyszerköltség összesen 57,859.512 korona, tagok száma 13,069.375, egy tagra eső gyógyszerköltség 4 korona 43 fillér, egy betegségi esetre eső gyógyszerköltség 11 korona 13 fillér, keresetképtelenséggel járó betegségi esetek száma 5,197.080. Az egy betegségi esetre eső gyógyszerköltség Magyarországon 9 korona 38 fillér volt. Ha meggondoljuk, hogy ehhez még hozzáteendő az átlagos 20%-os engedmény, amelyet a pénztár élvez, akkor a gyógyszerköltség átlagban elég magasnak fog feltűnni. Igaz, hogy ebben a költségben a családtagok kezelése is benfoglaltatik, amely tapasztalatunk szerint kb. egyforma maguknak a tagoknak a gyógyszerfogyasztásával, aminthogy a magyar gyógyszerfogyasztás összehasonlításánál a külföld pénztári gyógyszerfogyasztásával arra a körülményre, hogy nálunk a családtagok is kezeltetnek, tekintettel kell lenni. Bár a külföld fogyasz-