Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. XV. ülés. 1913. május hó 29-én

Munkásügyi Szemle 515 A betegségi biztosítás üdvös fejlődésének másik elengedhetlen feltétele, mint említettem, a pénztári tisztviselők és különösen a pénztári orvosok erkölcsi felelősségérzetének, jogi felelősségének és ezekkel kapcsolatban szaktudásuknak is emelése. A törvénynek a pénztári tisztviselőkre és orvosokra vonatkozó rendelkezései külön lesznek megvitatásunk tárgyai és ezeknek elébe vágni nem akarok. Általánosságban itt csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy kedvezőbb állapotok elérése céljából szükséges volna végre a pénztári tisztviselők jogviszonyainak konszolidálása, mert hiszen addig, amíg ezt a pénztári tisztviselői kart helyzetének bizonytalansága nyugtalanítja, ameddig jogviszonyai megfelelőleg rendezve nincsenek, addig kevésbbé várható el tőle, hogy teljes odaadással és egyszersmind a helyi kis autonómiákkal együttjáró klikkrendszertől való kellő erkölcsi függetlenséggel járjon el hivatásos kötelességei teljesítésében. Legalább is ennyire fontos az is, hogy a pénztári orvosok dolga végre bizonyos nyugvópontra jusson. Kell, hogy ez mielőbb bekövetkezzék, mert hiszen az orvosok a pénztár részéről való díjazás tekintetében már igen szép eredményt értek el, amely az összehasonlítást a külföldi viszonyokkal szemben is megállja. Jogviszonyaik rendezetlensége következtében azonban helyzetüket mégsem tekinthetjük egészen kiforrottnak és folyton lappang bizonyos nyugtalanság. Bár az orvosi karnak nagyon kifejlődött gazdasági érzéke nem engedi is azonban remélnünk, hogy az a nyugtalanság teljesen lecsillapodjék, megfelelő rendezés esetén mégis remélhető volna, hogy a gazdasági harc méltányos belátás alapjára helyezkednék, amely mások jogait és a saját érdekekkel összeegyeztethető érdekeit respektálja. Ennek bekövetkezése szintén lényegesen hozzá fog járulni a betegségi biztosítás terheinek csökkentéséhez. Ne áltassuk ugyanis magunkat jelszavakkal, ne is tulajdonítsunk kigondolt elveknek föltétlen hatályt. Bármenynyire kívánjuk is az önkormányzat erőteljes érvényesülését és bármennyire kifogásoljuk is a munkásbiztosítás bürokratizálódását, bizonyos mértékben elkerülhetetlen ez, abban az arányban, amelyben a munkásbiztosítás feladatainak gyarapodása és sokfelé ágazása mindinkább megköveteli a teljes munkaerőkkel és alapos szakképzettséggel való elintézést. Valóságban tényleg akként áll a dolog, hogy a betegségi segélyek túlnyomó részébe nem is folyik bele a pénztári önkormányzati érdekeltség, hanem azok lebonyolítása kizárólag adminisztratív úton, a tisztviselők és orvosok kezén történik. Érdekesen megvilágítja ezt a túloldali kimutatás, amelyet nagyobb pénztáraink igazgatóitól kaptam arról, hogy az 1911. év folyamán mennyit folyósítottak igazgatósági határozatokkal és mennyit pusztán adminisztratív úton. Igen tanulságosan mutatja ez a táblázat, hogy aránylag mily elenyésző csekély az az összeg, ami az igazgatóságok kezén megy keresztül, úgy, hogy tulajdonképpen ebből a kimutatásból is látszik, amit szakemberek úgyis tudnak, hogy a pénztárak élete, a biztosítottak segélyezése és a pénztár gazdálkodásának eredménye első sorban a tisztviselők és orvosok kötelességérzetén és szaktudásán nyugszik. Ha ebben a tekintetben az állapotok konszolidálódnak, ami pedig a meglévő törvény alapján is bekövetkezhetik és remélhetjük, hogy be is fog következni, kétségtelennek tartom, hogy ez a tagok segélyezési igényeinek minden sérelme nélkül nagy megtakarítással fog járni a betegségi biztosításra. De éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban reá kell mutatnom egy másikra, amely a pénztár megterhelésével szorosan összefügg és amelyet gyakran emlegetnek, mint olyant, amely.a segélyezés állítólagos túlzott liberálizmusával együtt okozója a rossz pénzügyi helyzetnek. Azzal vádolják ugyanis a pénztári adminisztrációt, hogy ez túlságosan drága. Van is ennek a vádnak némi alapja. Nem jártak azonban még eléggé végére annak, hogy miért adminisztrálunk mi drágán. Hiszen könnyű vádat emelni valamely külső ténynek gyanúokként való jelentkezése alapján, de az igazság azt parancsolja, hogy a ténynek okait is megállapítsuk. Hivatkoznak a pénztári adminisztráció részéről arra, hogy a mi pénztári adminisztrációnk költségeinek méltatásánál figyelembe kell venni, hogy az nemcsak a betegségi, hanem a balesetbiztosítást is ellátja. Ez kétségtelenül számottevő dolog. Van azonban még egy körülmény, amelynek pedig már nem jogszerű, hanem egyenesen az elharapózott visszaélés az alapja. Erre a kolozsvári pénztárnak legutóbbi évi jelentésében bukkantam reá, amelynek adatai villámként világítják meg annak a bajnak jelentőségét, amelyre felszólalásom kezdetén rámutattam, t. i. a járulékhátralék kérdését. A mi adminisztrációnk drágasága jórészben annak a lelkiismeretlenségnek is a következménye, ami a járuléktartozások befizetése körül