Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 12. szám - A letartóztató és javítóintézetekben foglalkoztatottak baleset-biztosításának rendezése

Munkásügyi Szemle 505 Van-e felszólalási joga az Állami Hivatal kiküldöttjének az Országos Pénztár igazgatósági és egyéb ülésein? E kérdéssel foglalkozott az Országos Pénztár igazgatósággá legutolsó ülésén. Több igazgatósági tag ugyanis azt indítványozta, hogy az Állami Hivatal kiküldöttje az igazgatóság tanácskozásain ne szólalhasson fel, mert a Hivatal ellenőrző hatóság lévén, összeférhetlenség jellegével bir, ha a Hivatal valamely tagja olyan ügyben már előzetesen állást foglal, amelyről esetleg később, ha az a Hivatalhoz kerül, határoznia kell. Az Országos Pénztár oly javaslattal járult az igazgatóság elé, hogy felterjesztéssel forduljanak a Hivatalhoz és kérjék, hogy az Országos Pénztár elnökségébe, igazgatóságába és más állandóan, vagy ad hoc működő önkormányzati, esetleg szakbizottságába kiküldendő képviselőjének a tanácskozásokban való résztvételre csak az esetben és oly ügyekben adjon felhatalmazást, amely esetekben és ügyekben a kiküldött a tanácskozásban kifejezésre juttatott nézetével kifejezetten a Hivatalnak a tárgyalás alatt álló ügyben elfoglalt álláspontját képviselheti. A pénztár javaslatát azzal indokolja, hogy a Hivatal kiküldöttjének az 1907 : XIX. t.-c. 173. §-a alapján tanácskozási joga is van, célszerűségi szempontok azonban föltétlen a javaslat mellett szólanak. A bérjegyzéket nem vezető munkaadó köteles üzleti könyveit egész terjedelmükben a munkásbiztosító pénztár közegeinek felmutatni. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta azt a másodfokú kihágási ítéletet, amely azért mondotta ki bűnösnök a vádlottat (egy takarékpénztár képviselőjét) munkásbiztosítási kihágásban, mert a munkásbiztosító pénztár kiküldöttjének nem bocsájtotta rendelkezésére a takarékpénztár azon üzleti könyveit, amelyekben az alkalmazottak fizetésére és alkalmaztatására vonatkozó adatok vannak. Az ítélet kimondja, hogy, miután a takarékpénztár bérjegyzéket nem vezet, a pénztári kiküldöttnek joga volt az 1907 : XIX. 20. §-a értelmében az üzleti könyvek felmutatását követelni. »A fizetési jegyzékek és nyilvántartásoknak és illetőleg oly esetben, midőn, mint az ez ügyben szereplő takarékpénztárnál, ilyeneket külön nem vezettek, hanem az ezekbe való adatokat a kereskedelmi könyvekbe vezetik be, ez utóbbiaknak egész terjedelmükben való megtekintése helyett hatóságilag hitelesített kivonatok felmutatásával azért nem elégedhetik meg a pénztár, mert ezen kivonatokat a munkaadó a könyveknek teljesen saját tetszése szerint kiválasztott részeiből, esetleg nem az egész tényállás föltüntetésével készíttethetné s ez által a pénztárnak a törvény 20. §-ában biztosított ellenőrzési jogát, amelyhez pedig a munkásbiztósításnak létébe vágó érdekei fűződnek, teljesen illuzóriussá tehetné.« (K. M. 1913. 31.034/VI. D. sz. ítélete.) A gazdasági munkások biztosítása tárgyában az Országos Pénztár emlékiratot nyújtott át a földmívelési és kereskedelemügyi minisztereknek. A kereskedelemügyi miniszter az emlékiratot átnyújtó küldöttségnek kijelentette, hogy a végrehajtási rendelet kibocsátásánál nem fogja megengedni, hogy azok a termelési ágak, melyek valamiképp összefüggésben vannak az iparral, kivonassanak az 1907: XIX. t.-c. hatálya alól. Az Országos Pénztár előterjesztést tett az Állami Hivatalnak is, hogy az Országos Gazdasági Munkáspénztárról szóló törvényjavaslat újabb képviselőházi tárgyalás előtt a javaslat sérelmes rendelkezéseinek módosítása érdekében kifejtendő akciójában támogassa, illetőleg a Pénztárral együttesen járjon el. Az Állami Hivatal azonban arról értesítette az Országos Pénztárt, hogy az akcióban nem vesz részt, hanem az Országos Pénztár járjon el a saját legjobb belátása szerint. Ez az akció immár tárgytalan, mert a javaslat újabb képviselőházi tárgyalás alá nem került, a főrendiház pedig f. évi június hó 17-én tartott ülésén a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta. A brassói pénztár küldöttválasztása tárgyában az Országos Pénztár igazgatósága elhatározta, hogy újabb előterjesztéssel él az Állami Hivatalhoz. A választás ellen ugyanis panaszt adtak be. Az Országos Pénztár igazgatósága a panaszt indokoltnak találta.^ Az Állami Hivatal is megállapította, hogy a választásnál szabálytalanságok történtek, a választás megsemmisítésére azonban nem talált elegendő okot. Jogorvoslat pénztári orvost megtérítésre kötelező igazgatósági határozat ellen. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal kimondotta, hogy »ha a pénztár igazgatósága a pénztári orvost valamely szabálytalan eljárásával okozott segélyezési kiadás megtérítésére kötelezi, a határozattal meg nem elégedő orvos a kérdést a hivatal biztosítási tanácsa előtt vitássá teheti, a hivatal biztosítási