Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Jelentés az Országos Pénztár Közgyűléséhez

24 Munkásügyi Szemle Baldócz-fürdőt már megvettük, az Állami Munkásbiztosítási Hivatal szakközegei is a legjobb vélemények kíséretében a vétel jóváhagyását javasolták, eddig azonban hozzánk e tárgyban leirat nem érkezett. A létesítésnek költségei rendelkezésünkre állanak nemcsak Baldóc, hanem még a többi tervezett szanatóriumokhoz is, amennyiben a hatmilliós kölcsönnek e célra megjelölt részén kivül rövid időn belül várhatjuk a sorsjegykölcsönre vonatkozó törvény napirendre tűzését és egyes városok és törvényhatóságok nagy értékű támogatásokat helyeztek kilátásba az esetre, ha egyik, vagy másik szanatóriumot az ő területeiken építjük fel. A segélynyújtásnak egy neme a kórházi ellátás is. Ezen a téren rendkívül sok panaszt észleltünk a múltban, de észlelünk ma is. A székesfővárosban annyira nagy a zsúfoltság, hogy betegeinket képtelen befogadni a kórház; a vidéken pedig egy-egy helyt úgyszólván visszatartják a betegeket, hogy legyen beteganyaguk. A napi ápolási díjat majdnem évről-évre emelik és a közvetítő helyi szervek nem győzvén a nagy terheket, a forgalmi tőke hiányával mentegetődzve, egyszerűen félreteszik az érkező számlákat. Ennek aztán az az eredménye, hogy egyik-másik kórház megunván a várakozást, perli az Országos Pénztárt. Sikerült eddig mindenütt, ahol ily jelenségeket észleltünk, a nyugalmat kölcsönnyújtással helyreállítani és tervünk, hogy a kért 3 milliós folyószámla-hitel keretében a kórházi tartozások ügyét is rendezzük. A legideálisabb állapot azonban ezen a téren is akkor fog bekövetkezni, ha anyagi erőnk fokozatos fejlődése lehetővé fogja tenni a törvényben is említett saját kórházaink felállítását. E téren, mint az 1913. évi költségvetésünkből és a^ vonatkozó határozati javaslatból kitűnik, Kereskedelemügyi Miniszter Úr Őnagyméltóságának támogatása mellett már megtettük az első lépést. Legkésőbb március közepén megnyitjuk a Széchenyi-telepen levő, volt Niedermann-féle szanatóriumból átalakított modern kórházunkat, ahol — ezt reméljük és Ígérjük — tagjaink olyan ellátásban és gyógykezelésben fognak részesülni, amely ellátás és gyógykezelés mintául szolgálhat majd mindazon hasonintézeteknek, amelyek szociális programmjuknak ezt a részét a maga valódiságában akarják valóra váltani. Ezek után szíves engedelmükkel egy kis összehasonlítást kívánok tenni a segélynemek között oly irányban, hogy minők voltak azok a központosítás előtt és minők a központosítás óta: (L. 25. és 26. oldal.) E táblázat adatai szerint: 1906-ig esett táppénz egy tagra 5 korona 67 fillér 1911-ben « « « « 9 « 31 « 1906 ban « gyermekágyi segély — ... — « — « 1911-ben « « « ._. — « 15 « 1906-ban « szülésznői díj ... — ... — « 27 « 1911-ben « « « . ... ... — >' « 35 « 1906-ban « gyógyellátás — — — 3 « 83 « 1911-ben « « ... 3 « 55 « 1906-ban « temetkezési segély — ... — « 55 « 1911-ben « « « ... — « 45 « 1906-ban « kórházköltség ... ... 1 « 33 « 1911-ben « « 1 « 77 « 1906 ban « fürdő és szanatórium ... — « — « 1911-ben « « « ... — « 81 « 1906-ban « orvosi költség — .-... 2 « 61 « 1911-ben « « « — 4 « 86 Ezek a számok a mellett bizonyítanak, hogy az igazi munkásbiztosítás csakis a centralizáció idejében vette komoly kezdetét, mert a táppénznél és orvosi ellátásnál rohamos nagy, a gyermekágyi segélynél és kórház-