Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - Szegény ember hitele

Munkásügyi Szemle 11 avval a különbséggel, hogy a hónap elején váltja ki a hó folyamán elzálogosított ingóságait. A bérmunkások tehát igénybe vett pénzhitelükért megdöbbentően magas uzsorás kamatokat fizetnek éppen azoknál az intézeteknél, amelyeket azért létesítettek, hogy a kir. zálogház megfelelő és méltányos kölcsöndíjai alapján közvetítsék a szegény néposztályok részére a kölcsönöket. Éppen a legkisebb értékű, tehát a legszegényebb néposztálytól eredő zálogtárgyakra adott kölcsönöknél a legmagasabb százalékú a kir. zálogház közvetítői részéről szedett zálogdíj. Ennek a körülménynek a fontosságát az a körülmény adja meg, hogy éppen a kisértékű zálogtárgyakra adott kis kölcsönök teszik az összes zálogházaknak s így a kir. zálogházak s közvetítőinek is a legnagyobb forgalmát, amit a következő számok is igazolnak: 31/2 milliónál több zálogkölcsön közül 20 koronán aluli kölcsön volt 23/± millió, de még a 4 koronán aluli kölcsönök száma is 1 millió körül szokott lenni. Ha a fővárosi bérmunkások az őket ily nagy mértékben zsaroló zálogházi közvetítőket ki akarják kerülni, a magánzálogházakon kivül a budapesti takarékpénztár és országos zálogkölcsön r.-t. zálogházaihoz is fordulhatnak kölcsönökért. Csakhogy ennél sem járnak jobban. Ennek a pénzintézetnek ugyanis szintén kiváltságos helyzete van a főváros többi zálogkölcsön-vállalata sorában. Annak fejében t. i., hogy 10 millió korona alaptőkével létesült, amelyből 800.000 koronát kisiparosok hiteligényeinek kielégítésére kell fordítania, a kereskedelmi minisztérium megengedte az intézetnek, hogy zálogházakat állíthasson fel, amelyekben a magánzálogházaknak engedélyezett díjakat szedheti, de a 4 koronán felüli zálogkölcsönök után »a szedhető díj minimuma 40 fillérnél kisebb nem lehet«. Mielőtt még annak az illusztrálására rátérnék, hogy ez a kölcsönminimum minő terhet ró a zálogba tevő szegény emberekre, csak mellékesen akarom megemlíteni, hogy ez a nagy pénzintézet a kisiparosok hiteligényeire szánt 800 ezer koronát az országos központi hitelszövetkezet üzletrészeinek vásárlására fordította s így ez a csekély összeg is, amely a kisiparosok hiteligényeinek nagyságával semmi arányban sincsen, pusztán a szövetkezetekbe tömörült kisiparosoknak jut osztályrészül, holott ez utóbbiakról az országos központi hitelszövetkezet amúgy is gondoskodik, míg ellenben a szövetkezetekbe nem tartozó, tehát még inkább hitelre utalt kisiparosok az országos zálogkölcsön r.-t. részéről sem jutnak hitelhez. A szolgálat tehát, amelyet ez az intézet a kisiparosoknak tett, igen elenyésző s éppenséggel nem érdemelte ki azt a jövedelmező monopóliumot, amelyet azért cserébe kapott. De még ezt nem is tekintve, nagyon furcsa, hogy a kisiparosok hitelügyének tett ily csekély szolgálatot (amely szolgálatra az intézet nemcsak, hogy rá nem fizet, hanem ellenkezőleg kötjegyei után 5(,/o-os jövedelmet is huz) azzal jutalmazott meg az állam, hogy a kézizálogkölcsönökre utalt legszegényebb néposztályok terhére engedi busás jövedelemre szert tenni. Visszatérve a monopóliumos kölcsöndíj-minimumnak jellemzésére, az alábbi táblázat százalékokban fejezi ki az ezen intézet zálogházaiban felvett kölcsönök után egy hónapon belül való visszaváltás esetén szedett zálogdíj relatív magasságát. A 40 filléres kölcsöndíj-minimum kitesz: 5 koronás kölcsönnél 96"00'Vo-ot, 10 koronás kölcsönnél 48'00°/o-ot, 6 » » 80'00'Vo-ot, 12 » » 40-00°A-ot, 7 » » 68W/u-ot, 15 » » 32-000/c-ot, 8 » » 60'007U-Ot, 18 » » 26"06u/o-ot, 9 » » 53'33°/ö-ot, 20 » » 20"00°/o-ot. Tehát itt is ugyanazzal a jelenséggel állunk szemben, amelylyel a kir. zálogházak közvetítőinél: a legszegényebb kölcsönre szorultaktól szedik a