Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Néhány szempont az 1907. évi XIX. t.-c. 81. és 82 §-aival kapcsolatban

116 Munkásügyi Szemle A szájhigiéne szociális szemponból. írta: dr. László Mór fogorvos. A szociális jólétnek és haladásnak sarkalatos alapja a munna. A munka érték, vagyon. Minden, ami az ember munkáját megzavarja, káros és az értéket, a vagyont csökkenti. A munkának ilynemű megzavarója első sorban a testi épség és egészség hiánya. A fiziológiai funkcióban megzavart szervezet nem egyéb egy havarizált gépnél, amely hivatásának részben, vagy éppen nem tud már megfelelni. Az emberi szervezetnek ezen havariáit megelőzni, illetőleg az embereket ezektől megóvni és ha már jelen vannak, ezeket megszüntetni, ez a higiéné és az orvoslás feladata. A kultúra fejlődésével reá jön lassan az emberiség, hogy mennyit vétettek eddig a fogak dolgában és vétenek még mindig oly mértékben, hogy a fogak betegsége bátran az emberiség egy súlyos csapásának nevezhető. A németek voltak az elsők, akik finom szociális érzékükkel felismerték a szájhigiéne igaz értékét. Értékelni tudják a fogbajok által keletkezett — hacsak muló is — munkaképtelenség okozta nagy kárt gazdasági szempontból; úgyszintén indirekté azáltal, hogy a rossz fogazat által az új nemzedékek testi fejlődésükben gátoltatnak, elcsenevészednek, az idősebbek pedig emésztési zavarok okozta betegségek következtében munkájukban megzavartatnak, sőt időnek előtte munkankanélküliek, rokkantak lesznek. A korhadt fogak a sokféle mikroorganizmus melegágyát képezik és így sok betegségnek, többnek mintsem eddig hittük, kútforrásait képezik. Valóságos kapui a baktériumok bevándorlásának az emberi szervezetbe (difteritisz, skarlát, tuberkulózis stb.) Beteg fogak veszélyes csonthártya- és csontgyulladásokat okozhatnak, jelentékeny csont elhalásokkal, terjedelmes genyedésekkel, magas lázakkal és mindezeknek káros következményeivel. Elpusztúlt fogak, vagy állcsontrészek hiánya rágási zavaroktól eltekintve zavarokat okozhatnak a beszédben és egyéb oly hivatásoknál, ahol az ép fogazatnak szerepe van (egyes iparágak). Elsősorban az orvosok hivatása, de minden intelligensebb emberé is, mindenképpen azon lenni, hogy mind mélyebb és mélyebb rétegei társadalmunknak élvezzék a szájhigiéne áldásos hatását. Az erre vonatkozó feladat 2 részből áll: 1. a száj megbetegedésének megelőzése, a profilaxis, vagyis a szájápolás és 2. a megbetegedett szájrészek gyógyítása és az esetleges hiányok pótlása, vagyis az orvoslás. (A profilaxis, a higiénének legjelentékenyebb faktora). Minden megelőzött megbetegedés felér egy gyógyított esettel annál is inkább, mert az egyén így meg van óva fájdalomtól, a fájdalommal és gyógyítással járó időfecsérléstől, költségtől, munka és rágási zavaroktól és a betegségből esetleg visszamaradt muló, vagy maradandó testi károsodástól, sőt kivételesen bár, de már többször előfordúlt halál eshetőségétől is. A profilaxist, a szájápolást már a korai gyermekkorban meg kell kezdeni, sőt éppen a gyermekkor az 1—13 életkor között, vagyis az első és második fogzás ideje a legfontosabb időszak. Ezért első sorban az orvosoknak, de általában az értelmes osztálynak kötelessége, miután ezen kérdés fontosságával tisztában van, a maga hatáskörében azon lenni, hogy a fogékonyság a száj ápolása iránt a társadalomban mind mélyebb rétegekbe hatoljonElső sorban az anyák világosítandók föl, ahol feladatunk a legkönynyebb is, mert tanításunk az anyai szívben a legfogékonyabb talajra talál.