Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

Munkásügyi Szemle 105 nítási százalék megállapításánál tévedhetünk. Nekünk megnyugvásunkra szolgál, ha minél több fórum van, ahová a munkás felebbezhet és bízvást mondhatjuk, hogy a munkások a választott bíróságok ítéleteiben megbíznak; legalább panaszt ez irányban nem hallunk. A választott bíróságok két irányban működnek: a tag által követelt kedvezmény jogosult, vagy jogosulatlan voltának megítélése betegség, vagy baleset kapcsán. Ami a betegségi eseteket illeti, nem ritkán tapasztaljuk, hogy gyógyfürdő, a táppénz s gyógyászati eszközök dolgában a különböző választott bíróságok többet adtak, mint amennyit mi gondoltunk, vagy véltünk és e tekintetben talán a legnagyobb az eltérés közöttünk. Ez természetes is. Mi a gyakorlat emberei a munkaképességet és munkaképtelenséget nem csupán klinikailag nézzük, hanem azt is figyelembe veszszük, tud-e a tag dolgozni, és ezt, figyelembe véve a bajt, kellőképen értékeljük. A választott bíróságok, amelynek bírái és ülnökei mindig az ott jelenlévő orvos-szakértő véleménye alapján Ítélkeznek, kénytelenek az orvos-szakértőt meghallgatni. Ezek az orvos-szakértők nemcsak Budapesten, hanem Magyarországon egyebütt is képzett, elismert tekintélyű orvosok, akik mindig csakis klinikailag fogják fel a kérdést. Mi tudjuk, hogy bennünket az egyetemen sem a múltban, sem a jelenben arra nem tanítottak, hogy mi a munkaképesség, vagy mi a munkaképtelenség, vagy mi a keresetképtelenség. Mi ezekről a kérdésekről az egyetemen semmit sem hallottunk, holott az élet az orvost másra is tanítja. Arra, hogy vannak olyanok, kiknek nincs bajuk, de betegeknek akarják magukat jelenteni. Az a klinikailag képzett orvos is, aki az egyetemen, a klinikán, vagy a kórházában mindig csak betegeket lát, eszerint ítéli meg az esetet. Vegyünk néhány a gyakorlatból kikapott példát. A választott bírósági szakértő megvizsgálja a beteget és konstatálja, hogy bizony ennek az embernek tüdőcsucshurutja van. Ezzel a betegséggel a tag 6—8 évig is megvan, amíg vagy meggyógyul, vagy néha minden orvosi gyógykezelés dacára is elpusztul. Hová jutnánk anyagilag, ha ezek állandóan munkaképtelenek volnának. Hisz nálunk betegsegélyző s nem rokkantpénztárak vannak. Ezen időn belül igen sok-sok hónap telik el, amikor dolgozhatik — lévén láztalan, lévén a folyamata megállapodott, vagy visszafejlődőben, — s mely időszakon belül dolgozik is, ha akar. Másik példa : megvizsgálunk valakit, akinél kifejlett szívbajt konstatálunk, amelyet még inaskorában szerzett s amelynek létéről egy ízben, amikor kórházban feküdt, tudomást szerzett. A munkanélküliség ideje alatt, szomorú gazdasági helyzetében előáll ezzel a szívbajával, amelylyel ő elélhet éveken keresztül is, hacsak véletlenül egy szívszélhűdés meg nem öli Mi azt mondjuk ilyen esetben, hogy ha 28—30 éven át tudtál dolgozni, dolgozhatol ma is; a választott bírósági szakértők nem így ítélik meg e betegséget és azt mondják, hogy szervi szívbaj, tehát munkaképtelen. A vesebaj pl. csaknem minden fájdalom nélkül való baj, amelyről sok ember csak akkor vesz tudomást, ha orvosa megvizsgálja s vizeletében fehérnyét talál. Az ilyen esetet — feltéve, hogy a folyamat rosszabb következményeket még nem okozott — munkaképesnek találjuk ; ha azonban a választott bíróság elé menne, főleg a vidéken, igen sok helyütt a klinikai jelektől s tünetektől irányítva, felállítják a veselob diagnózisát és munkaképtelennek jelentik ki, leszólva nem ritkán a kerületi pénztár »gyönge« tehetségű orvosait. Hasonló az eset, amikor a pénztár az epilepsziában szenvedő tagot — a rohammentes időben — munkaképesnek minősíti s ezzel szemben a választott bírósági szakértő munkaképtelennek véleményezi; ez alapon a tag egész életén át munkaképtelen, mivel az epilepszia nagyjában nem gyógyítható, legfeljebb javítható. Az orvosszakértők s a pénztári orvos ténykedése között tehát az a különbség, hogy a szakértők a klinikai tünetek alapján megállapított diagnózist veszi figyelembe, míg a lelkiismeretes pénztári orvos a munkaképesség szempontjából is kénytelen bírálatot mondani ; a kezelést illetőleg azonban szintén arra törekszenek, hogy a tagnak ne csak munkaképessége, hanem egészsége is helyreálljon. Vagy itt vannak azok a szerencsétlen vérszegény masamód-lányok, akik tényleg erős saisonmunka után letörnek s a rosszul szellőzött, a hygiene minimális kritériumát meg nem ütő műhelyben tartózkodva naponta 10 —14 órát s rossz, vagy elégtelen táplálkozás következtében vérszegények lesznek; mi elküldjük őket legfeljebb egy heti pihenésre; ezzel szemben a választott bíróság orvos szakértőjének véleménye meghallgatásával a pénztár költségén beküldi szanatóriumba. Ezek a pontok azok, amikor szembe kerülünk a választott bírósággal. De ezért én nem a választott bíróságot okolom, hanem az orvosszakértőt. Áttérek a baleseti részre. Mindenekelőtt az u. n. öncsonkítással szeretnék