Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. VIII. ülés. 1913. évi január hó 16-án

Munkásügyi Szemle 103 az a, nézetem szerint kételyen fölülálló, törvényértelmezés, amely szerint a T. 50. §-ának a családtagok betegségi segélyezését szabályozó 5. pontja szándékosan hagyta ki a segélyezésnek azon alkatelemeit, amelyeket, ellentétben a tagok segélyezését szabályozó rendelkezésekkel, a fölsorolásból kihagyott. Ebből a legutóbb hangsúlyozott törvényértelmezési elvből kétségtelenül következik, hogy a gyógyfürdőzés a maga egészében semmi esetre sem jár a családtagnak, mert az 50. §. 5. pontja fürdőt nem említ. De — a Hivatal szóban levő ítélete nem is ítélte meg a fürdőzés költségeit, valamint természetben a fürdőzést sem, hanem pusztán csak a családtag betegségének kigyógyításához föltétlenül szükséges iszap-fürdők árát. Ilyen értelemben pedig az iszap-fürdő, a kigyógyításához szükséges göngyölés, vagy az a kádfürdő, amely bizonyos vegyszerek, mint ingrendienciák útján az egészség helyreállításához szükségesek, tisztán a gyógyszer, esetleg bizonyos vonatkozásban gyógyászati segédeszköz fogalma alá szubszummálandók, mert a törvény akkor, amikor ezeket adni rendeli, nem tesz különbséget az emésztési szerveken át belülről és kívülről akár injekció, akár érintkezés útján a pórusok közvetítésével ható gyógyszerek között. Részemről is csak ismételhetem : kazuisztikát kérek. De nem az ítéletek indokolásából kiszakított néhány szót, nem is pusztán a megítélt szubsztrátumot méltóztassék kritika tárgyává tenni, hanem az eldöntött ügyet a maga teljességében a pör körülményeivel, mert csak mindezeknek összhatása tárja elénk azt a jogi erő-eredőt, amelynek az ítétet a megtestesítője s amelyben néha az ítélet indokolásában nem mindig tüzetesen kifejtett, hanem a bíró által mégis átgondolt és átérzett indokoknak és szempontoknak az összhatása érvényesül. Végül azonban nem hallgathatom el azt a nézetemet, hogy amint a nemzetgazdasági fejlődés során mindinkább jut győzelemre az a fölfogás, hogy a munkaerő helyreállítására fordított költség nem áldozat, hanem becsesen történt befektetés, annál inkább kelt majd megnyugvást a munkásbiztosítási judikatura, mely ha talán nem is ment tévedéstől, de igen szorgos megfontoláson és igen lelkiismeretes jóakaraton alapul. Szterényi József elnök: Igen tisztelt Uraim! A tisztelt felszólaló osztálytanácsos ur igazán szélesen megalapozott és a dolgok mélyébe ható előadásának végén provokált egy imént magánbeszélgetésben tett megjegyzésemmel. Félremagyarázások elkerülése végett szükségesnek tartom erre röviden reflektálni. Az a kérdés, — amely nem ezen fejezetnél dől el — hogy mit intencionált a törvényhozás, vagy a törvényhozó a fürdő kifejezés alatt, divergenciára vezetett a gyakorlatban, sőt, mint méltóztattak látni, annyira vezetett már, hogy a családtagok fürdőhasználata is belemagyaráztatott kötelezőleg a törvénybe. Ha a munkásbiztosítás kérdését jóakarattal, tárgyilagosan, kizárólag a törvény alapján tárgyaljuk és keressük, hogy hol történtek a törvényben hibák, vagy hol vannak a törvénynek hiányai, vagy a végrehajtás rendjén hol nem alkalmaztatik helyesen a törvény, akár a törvény betűit véve, akár annak intencióját, szellemét, akkor akár kellemes, akár nem kellemes, az igazságot magát kell kihámozni a dologból és tisztázni. Ez a célja a mi tanácskozásunknak. Kizárólag ebből a szempontból kell és szabad a fürdők kérdését is tárgyalnunk, melynél lényeges különbséget kell tenni a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás tekintetében, sőt ennél a kérdésnél a munkásbiztosítás alapintencióját kell keresni és figyelembe venni, nevezetesen az a kérdés döntendő el, mielőtt ehhez a kérdéshez bárki hozzászólna, hogy mi tulajdonképpen a munkásbiztosítás célja? A beteg munkást egész életére gondozás alá venni és gyógyítani, vagy pedig a munkában megbetegedett munkást a törvény által előirt, határidőleg korlátolt viszonyok között gondozni és lehetővé tenni, hogy ezen korlátok között ismét munkaképes legyen. Ha ezt az alapintenciót keressük és sehol a világon a munkásbiztosítás betegsegélyezési részének más intenciói nincsenek és nem lehetnek, mert hisz akkor a közegészségügy körébe tartoznék a munkásbiztosítás, akkor az állam és a közület kötelessége lenne a közegészségügy rovata terhére ellátni a beteg munkást, amint egyes államokban erre is vannak példák. Mihelyt azonban a munkás-