Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A magyarországi szakszervezetek működése 1912-ben

Munkásügyi Szemle 91 keresetképes betegek száma 95.017, a családtagoké 67.388 volt. Kórházban 1.060 családtagot ápoltak. Kihágási bíráskodás. A kereskedelemügyi miniszter 83.015/VI. D. sz. határozata szerint az alkalmazottak be nem jelentése által elkövetett kihágásért a cég részéről teljes intézkedési jogkörrel felruházott üzletvezető nem felelős, ha az az iparlajstromba bejegyezve nincs. A miniszter a 84.493/VI. D. sz. határozatával arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogosulatlanul igénybe vett betegségi segélyezés útján történt megkárosítás esetében a kárigény megállapítása nem tartozik a kihágási bíróság hatáskörébe. Biztosítási kötelezettség. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1912. december 7-én kelt 75.096/VI. D. sz. határozatával kimondotta, hogy a hitközség által a hitközség húscsarnokában a rituális szabályok megtartásának ellenőrzésével megbízott, valamint a gabella-jövedelem ellenőrzését teljesítő egyén hitközségi alkalmazott s mint ilyen nem esik biztosítási kötelezettség alá. A tengerészek betegség és baleset esetére való biztosítása Ausztriában. Az urakháza mult évi december 17-i ülésében elfogadta a tengerészek betegség és baleset esetére való biztosításáról rendelkező törvényjavaslatot. Mult számunkban jeleztük, hogy ez a javaslat az urakházában megrekedt. Most mégis változatlanul, a képviselőház által elfogadott szövegben emelte a felsőház törvénynyé. A tengerészek eszerint betegség esetére a fennálló kerületi, magánegyesületi, avagy vállalati pénztáraknál, balesetre pedig a trieszti balesetbiztosító intézetnél biztosítandók. Már 1886-ban kísérelték meg a kérdés törvényes rendezését, még pedig egy általános tengerészeti rendtartás keretében. De az általános rendezés mindig kudarcot vallott, részint az ausztriai belpolitikai viszonyok, részint a Magyarország és Ausztria közötti viszonyok folytán, minthogy a tengerész viszonyainak általános rendezését Magyarországgal azonosan akarták törvénybe iktatni. Végre is az általános rendezéstől eltekintettek s egyszerűen kiterjesztették a betegség s balesetbiztosítási kötelezettséget a tengeri hajókon s a halászatnál alkalmazottakra. Az orvosok és a betegsegélyző pénztárak közötti megegyezés létesítése érdekében a németbirodalmi kormány által megindított akció, — melyről lapunk mult évi 23. számában irtunk — meghiúsult. A leipzigi orvosszövetség a tanácskozásokon való képviseltetését olyan feltételekhez kötötte, amelyeket a belügyi államtitkár nem tartott elfogadhatónak. A tanácskozást tehát a belügyi hivatal nem hívta össze. Ettől különállóan azonban megállapodások létesültek Berlinben és Hamburgban a pénztárak és az orvosok között, amelyek az új törvény életbeléptetése folytán megváltozó viszonyok között is biztosítják az orvosi szolgálat háborítatlan teljesítését. Az angol orvosok és a munkásbiztosítás. Január 15-én jár le az angol munkásbiztosításban a hat hónapi várakozási idő, amidőn megnyílnak a tagok igényei az ingyenes gyógykezelésre s a pénztárak egyébb szolgáltatásaira. Az orvosok szervezete a British Medical Association még nem adta ugyan fel a munkásbiztosítás ellen indított harcát, de azért a pénztárak orvosi szolgálata már teljesen biztosítottnak látszik. A pénztárak érdekében tárgyaló pénzügyminiszter úgy a távolsági, mint az éjjeli látogatások kérdésében, valamint egyéb kérdésekben is messzemenő engedményeket tett az orvosoknak, az egy-egy tagra eső orvosi költségek megállapításánál azonban fenntartotta az eredeti 9 shillinges előirányzati alapot gyógyszerekkel együtt. A tárgyalások eredménye az, hogy december végéig oly számban jelentkeztek pénztári szolgálatra úgy az egyesület kötelékében, mint azon kivül álló orvosok, hogy az orvosi szolgálat Londonban és az ipari kerületekben teljesen, az ország többi részében is legnagyobb részben biztosítva van. Ahol a gyakorló orvosok közül nem jelentkezik kellő számú orvos pénztári szolgálatra, oda állami alkalmazott orvosokat fognak kinevezni. A magánéletbiztosító társaságok és a rokkantság megelőzése. A szociális kényszerbiztosító intézetek tudvalevőleg nagy áldozatokkal gyakorolják a rokkantság megelőzését célzó gyógykezelést. A magánbiztosító intézetek eddig e tekintetben semmit sem tettek. A norvégiai »Idun« biztosítótársaság tett most e téren kezdő lépést, amennyiben a tuberkulózisban szenvedő biztosítót-