Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 23. szám - A magyarországi kivándorlás

Munkásügyi Szemle 945 részére. Az engedélyesnek 2.500 koronától 50.000 koronáig terjedhető kauciót kell tenni. A külföldre toborzott munkással a munkás és munkaadó nyelvén szerkesztett Írásbeli szerződést kell kötni. A szerződésben ki kell jelenteni, hogy az az osztrák jog alapján köttetik. Ki kell benne kötni a pénz és természetbeni járandóságot, a szünnapokat s azt, hogy az oda- és visszautazási költségeket ki fedezi. Mezőgazdasági munkások szerződésében ezenkívül ki kell tüntetni a munkaviszony tartamát, meg kell állapítani a napi munkaidő tartamát, rendelkezéseket kell felvenni az akkordmunkára vonatkozólag s ki kell tüntetni, hogy mily körülmények között bontható fel a szerződés felmondás nélkül. Semmis a szerződés, ha azonnali elbocsájtás tekintetében a munkásra nézve hátrányosabb rendelkezéseket tartalmaz az illető országban érvényben levő törvényes rendelkezéseknél, ha kizárja a rendes peres eljárást s ha a munkást egy hónapi munkabérénél nagyobb összegű biztosíték letevésére kötelezi. Tengerentúli kivándorlók szállítására engedély szükséges. Tilos a szállítása oly egyéneknek, akik kivándorló-igazolvánnyal nem rendelkeznek ; 16 éven aluliaknak, ha megbízható kísérő nélkül utaznak s azoknak, kiknek a szállítási költségeit egészben, vagy részben külföldi hatóságok, vagy testületek közvetve, vagy közvetlenül fedezik. A kivándorlókat orvosilag meg kell vizsgálni. A szállító vállalat köteles a kivándorlók elhelyezéséről gondoskodni s őket a hajó indulása előtt 14 napig — megállapított árak ellenében — 3 nappal a hajó indulása előtt s 48 óráig a hajónak a rendeltetési országban való kikötése után díjmentesen élelmezni. A vállalat köteles minden olyan hajón, amely ötvennél több kivándorlót visz magával, egy kivándorlási biztost is magával vinni, továbbá a minisztérium kívánságára lelkészt s a magányosan utazó lányok és asszonyokra való felügyelet céljából egy női bizalmi egyént. A vállalat a kivándorlók után az államnak illetéket fizet és pedig minden egész hajójegy után 10, minden féljegy után 5 és minden negyedjegy után 2 koronát. Köteles továbbá minden engedélyes vállalat az osztrák külképviseleti hatóságok által hazaküldött egyéneket fél áron hazaszállítani, amennyiben azok száma az illető vállalat által a megelőző félévben kiszállítottak számának tizedrészét meg nem haladja. Azokat, akiket a bevándorló ország törvényei értelmében visszautasítottak, a szállító vállalat azonnal a legutóbbi lakóhelyükre visszaszállítani köteles. A javaslat a leánykereskedelem ellen is tartalmaz büntető rendelkezéseket. Az olasz munkások időszaki bevándorlása Svájcba. A svájci olasz szocialisták 1913. évi március hó 23. és 24-én tartott kongresszusán előterjesztett jelentés szerint 80.397 olasz munkás dolgozik az idényben Svájcban. Ezek következőképp oszlanak meg : élelmezési 3.246, ruházat és divatcikkek 4.741, építészet 60.002, fémipar 3.783, textil 6.707, bőr 770, kémiai ipar 538, grafikai 526. Az 1911. évi iparfelügyelet hatósága alá eső svájci vállalatokban foglalkoztatott személyzetre kiterjedő népszámlálás szerint az olasz munkások száma 14.028-ról csak 34.308-ra emelkedett. A nagy eltérés e szám és az idényben Svájcban dolgozó olaszok száma között feltünteti, hogy az olasz munkaerő mennyire idényjellegű, amely jellege legnagyobb részt elvonja a hivatalos statisztika elől. A kivándorlók védelmére Olaszország új törvényt hozott, amelyet folyó évi augusztus 2-án hirdettek ki. A törvény elrendeli, hogy akik külföldi munkára toboroznak olasz kivándorlókat, kötelesek azokat a baleset esetére biztosítani, hacsak az illető országban, ahová toboroztatnak, nincsenek a kényszerbiztosításnak alávetve. A biztosításnak az olasz törvények szerint kell megtörténnie. Gondoskodik továbbá a törvény választott bíróságok szervezéséről, amelyek az ily munkaszerződésekből folyó vitás ügyekben hivatottak ítélkezni. Német visszavándorlók munkaközvetítése. Az 1908-ban alakult «Fürsorgeverein für deutsche Rückwanderer« főcélja a hazájukba visszatért német gyarmatosokat a keleti tartományok felé irányítani, ahol a földművelés nélkülözi a munkaerőt különösen a nemzedékek óta Oroszországba települtekről van szó. — Az egyesület 1909. évi január hó 1-től 1912. évi október hó 31-ig terjedő munkaközvetítő tevékenységéről számol be. Ez időszakban 11.200 személyt, közöttük 6.379 munkaképest, 1.768 családot és 507 nőtlent mezőgazdasági munkásoknak szerződtetett, 135 családot és 27 nőtlent erdei munkásoknak, 162 családot, 1 nőtlent gyarmatosoknak, 86 családot és 28 nőtlent kézműves és ipari munkásoknak.