Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Iparfejlesztés és szociálpolitika

903 Munkásügyi Szemle SZAKIRODALOM. »Egyesült erővel.* A magyar könyvnyomdászok ötvenévi szakszervezeti tevékenységének története. A magyar tipográfia történetének és a magyar szakszervezeti mozgalomnak egyformán a legjobb és legfontosabb forrásmunkái közül való az a hatalmas kötet, amely a magyarországi könyvnyomdászok szervezkedéseinek ötvenéves történetét ünnepli és ismerteti. A nyomdaipar kultúrtörténeti jelentőségéhez méltóan szép és nagyszabású munkát a »Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-Egyesülete* megbízásából Novitzky N. László írta olyan adattömeggel és olyan nagy áttekintésével ennek a nagy és sokoldalú anyagnak, ami a munkáját irodalmi szempontból is tiszteletreméltóvá teszi. A könyv ^történelmi bevezetésesei kezdődik, amelyben a könyvnyomtatás egész történetének rövid ismertetése megvan. Ebben a fejezetben a könyvnyomtatás első idejének kulturális környezete kitűnően kibontakozik és igen világosan érteti meg azt a kort, amelyben a művelődéstörténetnek ez a legnagyobb jelentőségű találmánya megszületett. Azután a könyvnyomtatók szociális viszonyait ismerteti a tizenkilencedik század első feléig, vagyis addig, amikor a modern értelemben vett szervezkedési mozgalmak megkezdődtek. Az első időben még nem egészen volt iparszerű jellege a könyvnyomtatásnak; >szabad művészet« volt és a nyomdászok az egyetem bíráskodása alá tartoztak, de ez nem mentette meg őket attól, hogy már 1471-ben Baselben és 1539-ben Párisban sztrájkolni legyenek kénytelenek jobb élelmezésért és jobb bánásmódért. 1672-ben már bojkott is volt: Jácklin bécsi mester olyan durván bánt a munkásaival, hogy azok nemcsak maguk léptek ki a műhelyből, hanem a többieket, de még az átutazó idegen segédeket is figyelmeztették, hogy kerüljék Jácklin mester műhelyét. Az egyetemi konzisztórium bíráskodása se sokat különbözött az ilyen ügyekben való későbbi kapitalisztikus bíráskodástól: Jácklin munkásait a bojkott visszavonására és ötven forint pénzbírságra ítélték. Nagyjából ezek a viszonyok kísérik végig a szervezkedések történetét, párhuzamosan a kapitalizmus kifejlődésével, amelynek a modern fejlettsége teremtette meg végre a munkásszervezkedésnek is a modern formáját a tizenkilencedik század második felében. A következő fejezet a magyarországi könyvnyomtatók helyzetét ismerteti a tizenkilencedik század közepéig. A magyarországi viszonyok kicsinyesek voltak és a történetírónak igen kevés mondanivalót adnak majdnem a tizennyolcadik századig. Amint a szervezkedésre való kedv emelgetni kezdte a fejét, a munkások elnyomatása is teljes erővel akcióba lépett. De azért itt is volt sztrájk: 1782-ben a nagykárolyi gróf Károlyinyomda egész személyzete sztrájkba lépett. »A szervezkedés útján* című fejezet az 1848. évi árszabálymozgalommal kezdődik, amely a bevezetője volt a modern szervezkedési mozgalmaknak. A magyarországi nyomdászság eredményekben gazdag és sok szempontból igen érdekes legújabb történetét a következő fejezetek mondják el és imponáló képét adják annak a küzdelemnek és kitartó munkának, amely a nyomdászok szervezettségét és a könyvnyomtató-ipar fejlődését a mai fokára vitte. Ennek az időnek a története sokkal gazdagabb eseményekben, mint hogy azokat röviden ismertetni lehetne, csak néhány számadattal lehet a fejlődést jellemezni. Az Egyesütet tagjainak száma 1862-től 1911-ig 206-ról több mint 7.000-re emelkedett. Az első évben 138 tagot és átutazó munkást segélyezett. 1911-ben 4.706-ot. A táppénz 2.04074 koronáról 229.98576 koronára emelkedett, az összes segélyek (a táppénzen kívül: özvegysegély, árvasegély, temetkezési illetmények, munkanélküli és utassegélyek) 1911-ben 469.120 96 koronát tettek ki. Ennek a fejlődésnek szép tanújele maga ez a könyv is, amelynek a tipográfiai minősége mindenképpen elsőrendű s amelyet a régibb és újabb történeti részében egyformán sok sikerült és érdekes kép díszít és magyaráz. Az első kép egy Corvin-kódex címlapja, az utolsó a budapesti Gutenberg-otthon nagy díszterme: ami a kettő közé esik, annak a változatos, mozgalmas négy évszázadnak a kultúrtörténetéből egy igen lényeges rész. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.