Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

894 Munkásügyi Szemle B) Az új kártalanítási eljárásra vonatkozó pénztári hatáskör módosítása. A T. 94. §-a értelmében az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár azon a címen, hogy a járadékot élvező sérült állapotában változás állott be, minden időbeli s egyéb korlátozás nélkül új határozatokat hozhat. Az ily határozatok ellen beadott felebbezéseknek pedig halasztó hatályuk nincsen. Ez a törvényrendelkezés a bírói ítéletek hatályát is érinti és alkalmas arra, hogy a feleknek a bíróság iránti bizalmát megingassa; mert mindenesetre prekárius az olyan ítélet, melyet a kötelezett fél bármiko r ex nunc hatályon kívül helyezhet és módosíthat. E törvényrendelkezésne k mielőbbi módosítását szükségesnek tartom ojy módon, hogy a bírói ítélkezés tekintélye és joghatálya biztosítva legyen. Úgy a németbirodalmi biztosítási rendtartás (608., 610. és 1683. §§.), mint az osztrák törvényjavaslat (119. és 219. §§.) a jelzett tárgyban akképp rendelkeznek, hogy a biztosítási intézet a balesetet követő két év múlva a járadékot csakis egyéves időszakokban szállíthatja le, hacsak az igényjogosult és az intézet rövidebb időben meg nem egyeznek. Mégis a bíróilag megállapított járadék beszüntetése, vagy leszállítása esetén a munkásbiztosítási bíróság elnöke az érdekelt fél kérelmére a beszüntető, vagy leszállító intézkedés érvényre jutását felfüggesztheti addig, míg a biztosítási bíróság határozatot nem hoz, vagy egyezség nem köttetik. Megfelelőbbnek találnám azonban az 1900. évi német balesetbiztosító törvény 88. §-ában a baleset utáni 5 év múlva megindított új kártalanítási eljárásra alkalmazott annak az alapelvnek érvényre emelését, hogy a bíróilag megállapított járadék megszüntetése, módosítása, az érdekeltek bármelyikének javaslatára csak bírói eljárás útján történjék. C) Az ítélkezés hatályát érintő eljárási szabályok módosítása. 1. Reformatio in pejus et melius és a bírói egyezségek. Az elsőfokú bíróság hatáskörét csak közvetve érinti az a kérdés, hogy a felső bíróság az alsófokú ítéleteket milyen terjedelemben bírálhatja felül, jelesül kötve van-e a felek kérelme által megvont határokhoz. Munkásbiztosítási törvényünk ez iránt rendelkezést nem tartalmaz, valamint nem intézkedik arról sem, hogy a bírói eljárás keretében egyezségkötésnek van-e helye. Az eljárási rendelet 93. §-a a feleknek a pertárgy feletti rendelkezési jogát megszorítja annak kimondásával, hogy a választott bíróság előtt folytatott perben egyezség nem köthető, sem elismerésnek nincs helye. Tovább ment az Állami Munkásbiztosítási Hivatal, amely bírói tanácsainak 7. számú elvi- és 4. számú teljes ülési határozataiban kimondotta, hogy az I. bíróság ítéleteinek törvényesen megengedett felebbezés alapján teljesített felülbírálásánál azt az igénypontot, melyre a felebbezés vonatkozik, az igény egész terjedelmében hivatalból megvizsgálja és az igénypont alapján a köteles szolgáltatást törvényes mértékben hivatalból megállapítja. Az igény alaptalansága esetében pedig azt elutasítja, tekintet nélkül arra, hogy melyik féltől ered és meddig terjed a felebbezési kérelem. A jelen előadás keretében mellőzöm a reformatio in pejus et melius kérdése fejleményeinek és arra nézve elfoglalt álláspontomnak körvonalozását, miután a fentebb jelzett felsőbírói elvi kijelentések megokolása, másrészről a Munkásügyi Szemlében azzal szemben kifejtett ellentétes vélemények e vitás kérdés állását híven tükröztetik vissza. E helyütt csak annak hangoztatására helyeztem súlyt, hogy a törvénymódosítás alkalmából a felülbírálás terjedelmének és az egyezségkötés megengedhetőségének kérdései is törvényhozási szabályozást fognak igényelni. Még csak arra mutatok itt reá, hogy az új németbirodalmi és osztrák.