Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - A munkásbiztosítás reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. VI. ülés 1912. évi december hó 17-én. A munkásbiztosítási választott bíróságok szervezete és hatásköre

Munkásügyi Szemle 885 lezettség vitássá válik, az eljáró iparhatóság, illetőleg bíróság az eljárás félbeszakításával az iratokat az Állami Munkásbiztosítási Hivatalhoz terjeszsze fel avégből, hogy az a biztosítási kötelezettség kérdésében határozzon, a fennforgó esetre a további eljárás során is kötelező hatálylyal. Ez lett volna az első lépés, melylyel a biztosítási kötelezettség kérdése — habár csak a Törvény 156. §-a alá vonható jogesetekben — kivonatott volna az iparhatóságok és a rendes bíróságok mérlegelése alól. Felmerül azonban a kérdés, hogy az ítélkezésre hivatott egyes fórumoknak, különösen pedig a rendes bíróságoknak ítélkezési jogkörét lehet- és célszerű-e megszorítani oly módon, hogy azok az általuk elbírálandó jogeset eldöntése alkalmából a vitás tényálladék alkotó elemét képező annak a kérdésnek, hogy a,biztosítási kötelezettség fennforog e, elbírálásába ne bocsátkozhassanak ? És melyik legyen az a fórum, amelynek a biztosítási kötelezettség kérdéseiben való döntése a többi hatóságokat kötelezze ? E tekintetben igen nagy nehézségekkel kell szembenéznünk. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy a fentebb felsorolt fórumok a biztosítási kötelezettség kérdését különböző nézőpontokból és célból veszik bírálatuk alá s a határozat alapját képező eljárás és joganyag is különböző. Már most prejudicium hatályával csak annak a fórumnak döntését lehetne elvileg elfogadni, amely a biztosítási kötelezettség kérdését a legalaposabban, minden nézőpontra kiterjedő gondossággal, előrelátással és szabatossággal tisztázza és oldja meg. Továbbá megtámadhatatlannak vélem azt a tételt, hogy magánjogi igények elbírálásánál prejudiciumul csak az illető érdekeltek meghallgatásával lefolytatott kontradiktórius eljárás eredményekép létrejött jogerős bírói határozat döntése tehető kötelezővé. Mert nemcsak az ítélkezés szabadságának példátlan megszorítása volna az, ha az elbírálandó jogviszony alapjául szolgáló egyes kérdésben a közigazgatási fórumnak nem kontradiktórius úton létrejött állásfoglalása a bíróságot kötelezné, hanem ez adott esetekben jogos magánérdekeket sértő igazságtalanságokra is vezethetne, mert a közigazgatási fórum ténymegállapítása és mérlegelése a dolog természete szerint más alapon és felfogásból indul ki s a magánjogi igény nézőpontjából sok esetben nem kimerítő. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár 1910. évi jelentésében azt a javaslatot teszi, hogy a biztosítási kötelezettség kérdésében az üzembesorozás alkalmából állásfoglalásra hivatott fórumoknak döntése képezze a kötelező prejudiciumot. E javaslat konzekvens keresztülvitele folyományaképp úgy a munkásbiztositási választott bíróságok, mint a rendes bíróságok is a biztosítási kötelezettség kérdésének pozitív, vagy negatív irányú felmerülése esetén az eljárást felfüggeszteni és az országos pénztár igazgatóságának, vagy felebbezés esetén az állami hivatal biztosítási tanácsainak döntéséhez alkalmazkodni tartoznának. Elvileg is megengedhetetlennek tartom, hogy az egyoldalú bejelentéseken alapuló s a segélyt vagy járadékot igénylő meghallgatása nélkül létrejövő üzembesorozó határozat bírói ítélkezést köthesse vagy irányithassa. Hogy ez gyakorlatilag is minő inkonzekvenciákra vezetne, a következő példákra utalhatok: Valaki baleseti kártalanítási igényét arra alapítja, hogy munkaadója üzemében átmenetileg elemi erők által hajtott motort használt, vagy hogy alkalmaztatása idején a munkaadónak átmenetileg 20-nál több alkalmazottja volt. Ennek a munkaadónak üzeme be nem soroztatott, mert rendszerint nincsen elemi erő által hajtott gépe, vagy 20-nál több alkalmazottja; vagy pedig e feltételek fennforgása kontradiktórius bizonyítás (tanuk vallomása és eskütétele, üzleti könyvek és bérjegyzékek megvizsgálása) nélkül meg nem állapítható. Más esetben: A betegseqélyigény érvényesítésénél vitássá válik, hogy az alkalmazott napibére meghaladta-e a 8 koronát és ebből a nézőpontból javadalmaiból mi és mennyi veendő számításba ? (Pl. mennyi számítandó lakbérre, pótlékokra és osztalékokra?)