Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - Az ipari alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének védelme 3. [r.]

60 Munkásügyi Szemle hasonlók a por felgyülemlésének elkerülése érdekében mellőzendők, s az egyes berendezési tárgyak is olyképen helyezendők el, hogy közöttük por meg ne maradhasson, hogy a tisztogatás mindenkor nedves úton foganatosítandó, sőt a padló esetleg állandóan nedvesen tartandó. Ide sorolhatók azok a rendelkezések is, amelyek a por, a gőzök és gázok, a szennyvizek, hulladékok stb. elvezetésére szolgáló berendezések kifogástalan működésének biztosítása céljából állapítanak meg messzemenő követelményeket s arról gondoskodnak, hogy azok a munkahelyiségek, amelyekben mérges anyagok dolgoztatnak fel, a többi helyiségtől szigorúan el legyenek választva. Ide tartoznak azok a rendelkezések is, melyek az egyébként megkívántnál nagyobb légtért írnak elő, továbbá azok, melyek a kazánok, kemencék stb. oly elhelyezését teszik kötelezővé, hogy a munkás munkaközben több oldalról ne legyen kitéve a hő behatásának, úgyszintén amelyek bizonyos munkák végzése előtt az illető helyiségek lehűtését irják elő stb. Külön csoportként jelentkeznek azok a rendelkezések, melyek az egyéni védelmet kívánják hatékonyabbá tenni, nevezetesen, amelyek elejét kívánják venni annak, hogy a munkás mérges anyagok, vagy egyéb ártalmak közvetlen behatásának legyen kitéve s e végből kötelezik a munkaadót, hogy munkásait saját költségén munka közben viselendő külön munkaruhával, esetleg kesztyűvel lássa el, hogy e munkaruhának hetenként tiszta ruhával leendő kicseréléséről, valamint arról gondoskodjék, hogy a munkásoknak a munkán kivül használt ruhájához a munka tartama alatt, por, gáz, gőz, szenny ne férhessen. Itt kell felemlítenünk mindazokat a rendelkezéseket, melyek előírják, hogy bizonyos műveletek szabad kézzel egyáltalán nem, hanem csak erre rendelt eszközökkel, készülékekkel végezhetők, hogy a munkaadó arra köteles szorítani munkásait, hogy étkezés előtt, illetőleg a munka befejezte után szájukat gondosan kiöblítsék, kezüket, arcukat alaposan megmossák, esetleg meleg fürdőt vegyenek, a munkaadókat pedig megfelelő öltöző-, mosdó-, fürdő- s étkezőhelyiségek létesítésére kötelezik, a munkahelyiségekben étel s ital fogyasztását eltiltják stb. Ezeknél is nagyobb jelentőségűek a fentebb a- cj alatt említett speciális óvóintézkedések, melyek most már több államban nem csupán a gyermekeket, a fiatal korú munkásokat és a nőket védik, hanem minden munkást egyformán oltalomba vesznek. A munkásoknak bizonyos veszélyes s az egészségre ártalmas iparágakban való foglalkoztatása előzetes orvosi vizsgálattól, illetőleg orvosi engedélytől van függővé téve s állandó orvosi ellenőrzésnek van alávetve Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Nagybritanniában és Norvégiában. Arra nézve, hogy mily időközönként vizsgálandók meg a munkások, államonként s az üzem természetéhez képest eltérő rendelkezések vannak érvényben. így, hogy csak néhány példát említsünk, a német szövetségtanácsnak 1908. évi május 6-án kelt rendelete értelmében az ólomból, vagy ólomvegyületekből való villamos akkumulátorok előállításánál foglalkoztatott munkások egészségi állapota havonként legalább egyszer vizsgálandó meg az erre kijelölt hatósági orvos által. A festő-, mázoló-, vagy fényező munkánál foglalkoztatott munkások egészségi állapota az 1905. évi június hó 27-én kelt szövetségtanácsi rendelet értelmében már csak félévenként ellenőrzendő az orvos által. Az 1909. évi december hó 28-án kelt francia rendelet szerint pedig az ólommal kapcsolatos munkáknál alkalmazott munkások negyedévenként vizsgálandók meg orvos által. Az ide vonatkozó rendeletek természetesen arról is messzemenő módon gondoskodnak, hogy minden munkás, ki egészségtelen foglalkozásából eredő rosszullétet érez, késedelem nélkül orvos elé vezettessék, nem különben arról is, hogy azok a munkások, akik valamely idült mérgezésben szenvednek, valamint azok, akiknél visszatérő akut mérgezés