Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 24. szám - Az ipari betegségek biztosítása. 2. [r.]

Munkásügyi Szemle 867 nehézségek a könnyebb és múló esetek megítélésében szoktak előfordulni. Németországban betegség esetére való biztosítás 13 héten át, Magyarországon 10 héten át gondoskodik a munkásról, a balesetbiztosítás gondozásába tehát csak a 14-ik, illetve 11-ik héten kerül. Általában azok az esetek, amelyek a munkaképesség állandó elvesztéséhez, vagy állandó csökkenéséhez vezettek, nem fognak leküzdhetetlen diagnosztikai nehézséget okozni. Persze azért lesznek esetek így is, amelyekben a diagnosztikai nehézségek elég nagyok lesznek. Az ólomneurasthenia kérdése meglehetó's nagy kö/etelményeket támaszthat a balesetvéleményezó'szakorvossal szemben. De ezek a nehézségek nem lehetnek nagyobbak, mint amilyeneket bizonyos esetekben a traumás neurosis helyes megítélése okoz. Az ember igazságérzete fellázad az ellen, hogy egy-egy rosszindulatú daganatot, vagy az ütérelmeszesedést, vagy a paralizist üzemi eredetű és kártalanítandó balesetnek ismer el az a joggyakorlat, amely a nyomdász ólommérgezését nem hajlandó annak elismerni és kártalanítani. Hogy a gyakorlati nehézségek túlnagyok ne legyenek, nagyon is tanácsos, ha azoknak a foglalkozási megbetegedéseknek listáját, melyeket a balesetbiztosításba be lehet vonni, megállapítjuk. Az ilyen lista összeállításához túlságosan messzemenő' előmunkálatokra nincs szükség. Azok a tapasztalatok, amelyeket a modern orvosi tudomány és a modern technika eddig az ipari betegségek keletkezéséről és lefolyásáról gyűjtött és amelyek az angol kártalanítási törvény alapját képező angol lista összeállításánál mind tekintetbe vétettek, megkönnyítik ezt a munkát. Az angol lista bizonyos megbetegedései, amelyeknek gyakorlati jelentőségük az illető ország iparában nincs, kihagyhatok, aminthogy kétségtelen, hogy az angol lista sem teljesen kifogástalan és hogy abból bizonyos kártalanítható megbetegedések ki is maradtak. Ez a lista tehát az egyes országok iparához mérten lesz átalakítható. A lista nagymérvű megrövidítését nem tartom jogosultnak. Ha marad is benne olyan megbetegedés, amelynek ma még nincs nagyobb gyakorlati jelentősége az illető állam iparában, úgy a modern technika haladása mellett már holnap gyakorlati jelentősége lehet ennek a megbetegedésnek is. Az olyan megbetegedések, amelyeknek üzemi eredete az illető állam ipari viszonyai között kétséges, kihagyható. Felhozták az angol lista ellen azt is, hogy olyan megbetegedéseket is sorol fel, amelyeket baleseteknek ismer el a joggyakorlat. Ez az ellenvetés azért nem állja meg helyét, mert hiszen a lista éppen az üzemi betegség és üzemi baleset közötti megkülönböztetést akarja feleslegessé tenni és az egész határterületet vonja be a balesetbiztosításba. A megkülönböztetés ipari baleset és ipari betegség közt néha oly éleselméjű volt, hogy az éleselméjűség már majdnem az ellenkezőjének látszott, hogy udvariasan fejezzem ki magamat. A lista véget vet a zavarnak és a jogbizonytalanságnak, megszünteti azt a kényszert, hogy vagy a törvény betűjén, vagy a szellemén kelljen erőszakot elkövetni akkor, amikor egy ipari betegségben elszerencsétlenedett munkás kártalanításáról van szó. Helytelennek tartom, ha a megbetegedések listájával szembeállítják azoknak az üzemeknek a felsorolását, amelyekben az illető megbetegedés előfordul. Sokkal helyesebb annak az általános megállapítása, hogy a kártalanításra igényt tartó munkás betegségének üzemi eredete orvosi és műszaki szempontból megállapítható legyen, a szóbanforgó üzemben tehát azok az anyagok, amelyek az ipari mérgezést, vagy megbetegedést okozhatták, tényleg hatottak a munkásra. Természetes, hogy mind az ilyen üzem a magyar törvény példája szerint biztosításra kötelezett kell, hogy legyen. A kártalanítási eljárást az egyes esetben a következőképpen tartom szabályozandónak. A hivatásos betegségben szenvedő munkás a betegsegélyző pénztár orvosánál jelentkezik. Attól a naptól kezdve, amelyen az