Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Az ipari betegségek biztosítása

836 A sérült munkás kötelessége magát a balesetbiztosító pénztár által követelt kezelésnek alávetni.*) Az ipari megbetegedések kártalanítására nézve úgy látszik nem tartalmaz a törvény külön rendelkezéseket, a nekem eddig rendelkezésemre álló ismertetésekben legalább nem találtam erre vonatkozó közlést. Nálunk az 1907: XIX. t.-c. a baleset esetére való biztosítást az Országos Pénztárban központosítja. Ez a törvény nem adja az üzemi baleset fogalmának meghatározását, ezt a joggyakorlatra bízza. Ellenben ennek a törvénynek 3. §-ában oly rendelkezés foglaltatik, mely az ipari betegségek kártalanítása dolgában nagy jelentőségű. Ez a paragrafus ugyanis taxatíve sorolja fel azokat az ipari üzemeket, melyekre a balesetbiztosítás hatálya kiterjed. E paragrafus 10. pontja a balesetbiztosítási kötelezettséget meg állapítja »gyúlékony, az egészségre ártalmas vagy mérges, úgyszintén robbanó anyagok és robbantó tárgyak előállítási és feldolgozási munkálataidnál. E szakasz 14-ik pontja pedig a »malátát, olajat, lakkokat, festékeket és kencét előállító ipartelepeket* vonja be a balesetbiztosításba. Ha a törvényhozás bizonyos iparokat csak azért, mert az egészségre ártalmas anyagok állíttatnak elő és dolgoztatnak fel ez iparokban, von be a balesetbiztosításba, míg más, balesetveszélyesebb üzemek, mint pl. a bognárok kimaradtak, akkor fel kell tennünk, hogy a törvényhozó ezeknek az iparoknak különös rizikóját, tehát az ipari mérgezéseket és megbetegedéseket, be akarta vonni a balesetbiztosításba. A törvény 69. §-a szerint a balesetbiztosítás célja annak a kárnak megtérítése, melyet a biztosított személyt ért üzemi, vagy az e törvény 9. §-ában említett baleset folytán bekövetkezett testi sérülés vagy halál okozott. A gyakorlatban az esetek egész sora akadt, a melyekben az üzemi balesetet a hivatásos betegségtől élesen elhatárolni nem lehetett. Az igazságtalanság, melyet a gyakorlat elkövetett az ipari betegség következtében munkaképtelenné lett munkással, mikor őt kizárta a kártalanításból, nálunk sokkal súlyosabban esik a latba, mint haladottabb iparral rendelkező országokban, mert nálunk az ipari megbetegedéseket megelőző berendezések bizony nagyon sok iparban hiányoznak. Mert nálunk rokkantbiztosítás sincs, az ilyen elszerencsétlenedett munkások, a törvény fenti rendelkezéseinek dacára az utcára kerülnek. Az Országos Pénztár ezért titkárát, Gallai Marcellt bízta meg azzal, hogy Angolországban tanulmányozza az ipari megbetegedések kártalanítását. Az ő alapos jelentése, mely a hazai ipar viszonyaira is kiterjed, az Országos Pénztár közgyűlését és igazgatóságát arra bírta, hogy elhatározta, miszerint a fent idézett törvényszakaszok alapján az ipari betegségeket a balesetbiztosítási törvény alapján kártalanítja. Az Országos Pénztár határozatának lényege az volt, hogy mindazok az ipari mérgezés vagy megbetegedés következményét képező, múló vagy maradandó, részleges vagy teljes munkaképességcsökkenés esetei, melyekben úgy műszaki, mint orvosi szempontból teljes biztonsággal állapíttatott meg, hogy az üzemi munka következményei, üzemi balesetekként kártalaníttassanak. A kártalanítandó megbetegedések listáját, az angol listát követve, azon csak lényegtelen változtatásokat eszközölve, az igazgatóság állapította meg. Az igazgatóság e határozata ellen többen panasszal fordúltak az Állami Munkásbiztosítási Hivatalhoz, amely ezt a határozatot megsemmisítette. A kérdés nálunk tehát rendezetlen maradt. Az egyes esetek per utján fognak eldöntetni, a választott bíróságok elbírálása alá fognak kerülni. Ezt megnyugtató elintézésnek egyáltalában nem lehet elfogadnunk, bár már akadt magyar választott bíróság, a pozsonyi, amely gyufagyári munkásnál az állkapocs foszfornekrozisát, tehát tipikus ipari betegséget, üzemi balesetnek minősített és az Országos Pénztárt kártalanításra utasította. *) Magula (Szt.-Pétervár). Az új orosz balesetbiztosítási törvény. A düsseldorfi kongresszus szamara irt referátum. 3