Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Az ipari betegségek biztosítása

834 Munkásügyi Szemle A munkaadók másrészről némelykor a megterheltetés által exisztenciájukat látták veszélyeztetve. Később azután különösen veszélyes iparágakban kísérletek történtek arra nézve, hogy a szavatossági kötelezettség kockázata nagyobb érdekcsoportok tömörítése által csökkentessék. így például megalakult a fazekasok kölcsönösségen alapuló biztosító egyesülete. Az angol szavatossági törvényhozás tökéletlennek bizonyulta balesetbiztosítás céljainak szempontjából és tökéletlen a hivatásból folyó betegségek biztosítása szempontjából is. A felsorolt országokban az ipari megbetegedések a törvény szempontjából az üzemi balesetekkel egyforma megítélés alá esnek, az ipari megbetegedések bevonása a sociális balesetbiztosításba ezekben az országokban befejezett tény. Nézzük most azokat az országokat, amelyekben a kérdés ilyenformán való rendezése még nem vitetett keresztül, de megkiséreltetett, vagy elő van készítve és napirenden van. Ausztriában az ipari betegségek kártalanítása évek óta van napirenden. Az elsősorban érdekelt munkásokon kivül a társadalmi egészségügy és a szociálpolitika legkiválóbb művelői is sürgették az ipari megbetegedések bevonását a szociális biztosításba. Különösen Teleky egyetemi magántanár és Eldersch képviselő fáradozásainak köszönhető, hogy az osztrák parlamentnek a szociális biztosítás tárgyalására kiküldött bizottsága külön intézkedéseket követelt az ipari mérgezések kártalanítása ügyében. Ez a bizottság követeléseit pontosan meg is formulázta. Az osztrák kormány a szociális biztosítás reformját megvalósító törvényjavaslatában meg is hajolt ez óhaj előtt. A kormányjavaslat 277. §-a így szól: »Üzemi balesettel egyformán birálandók el az ólom-, higany és phosphor-mérgezések, ha ezek a mérgezések a megjelölt anyagokkal balesetbiztosításra kötelezett üzemben való foglalkozás következtében keletkeztek.* Ennek a törvényszakasznak 2. ponja felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve ezt a törvényes rendelkezést más ipari mérgezésekre is kiterjessze. A kormányjavaslat 278. §-a elrendeli, hogy a munkaadónak üzemének balesetbiztosítási bejelentésénél, vagy akkor, ha valamelyik üzemváltozást jelent be, kötelessége kifejezetten bejelenteni, hogy a 277. §-ban felsorolt anyagok egyike alkalmaztatik üzemében. A betegsegélyezési pénztárak kötelesek minden ilyen mérgezési esetet azonnal a biztosító intézetnek bejelenteni. Ha a kártalanítási igény egy évvel ama foglalkozás abbahagyása után, melyre az igény visszavezettetik, jelentetik be, a kártalanítási igény elutasítandó. A 279. §. elrendeli, hogy azok a hivatásos betegségben szenvedő munkások, kik bizonyos foglalkozásoktól saját érdekükben eltiltandók, teljes, vagy részleges járadékot kaphatnak. Ausztriában tehát az új biztosítási törvényjavaslat szintén a balesetbiztosítás keretébe vonja be az ipari megbetegedések kártalanítását. Franciaországban bizonyos üzemekben az ipari megbetegedések már most is azonos elbánásban részesülnek az ipari balesetekkel. A tengerészek ama megbetegedéseit, melyeket valamilyen összefüggésbe lehet hozni hivatásukkal, az 1905. december 29-én kelt törvény bevonja a balesetbiztosításba. Azonkívül két törvényjavaslat is van, mely az ipari betegségek kártalanítását tárgyalja. Breton képviselő 1901. december 5-én terjesztett be javaslatot, hogy mindazok a heveny, vagy chronikus lefolyású mérgezések, melyek az iparban használt, az egészségre ártalmas anyagokkal való bánás következtében keletkeznek, üzemi baleseteknek tekintessenek és kártalanítassanak. Breton nemcsak az ipari mérgezéseket és notorikus ipari megbetegedéseket akarta a kártalanításba bevonni, hanem mindazokat a megbetegedéseket is, melyek bizonyos hivatásoknál különös gyakorisággal lépnek fel. 0 tehát még a fertőző betegségek egész sorát is bevonja a biztosításba a fertőzésnek különösen kitett hivatásoknál.