Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Az osztrák kivándorlási ankét

Munkásügyi Szemle 827 I ••• I JOGGYAKORLAT MUNKAVISZONY. Munkaviszony azonnali felbontása. I. A laibachi iparbíróság 1911. évi január hó 31-én kelt Cr. I. 17/11. sz. ítélete: ítélet. Az iparbíróság a felmondási időre járó bér iránti igényt elutasítja. Indokolás. F. igénylő azt az utasítást kapta munkaadójától, hogy a műhelytől körülbelül 10 percnyi távolságra fekvő épületen különböző munkákat végezzen el. F. kijelentette, hogy a műhelyen kívül pótlék nélkül nem dolgozik, miért a munkaadója azonnal elbocsátotta. Az ítélkező bíróság tudomása szerint szokásos, hogy a munkásnak a munkahelyen kívül eszközölt munkáért pótlék adatik. Ez a szokás azonban csak azon munkákra vonatkozik, melyek nem ugyanazon helységben láttatnak el, nem pedig az ugyanazon helységben más helyen végzett munkákra. Minthogy az igénylő nem is állítja, hogy valamiféle megállapodás jött erre nézve létre és nem tekinthető jogosultnak ez a kívánság azért sem, mert a más helyütt való dolgozással a munkásnak többletkiadása nem volt, igénylő eljárását a munka jogosulatlan abbanhagyásának kellett tekinteni és a rendelkező résznek megfelelően ítélni. U.A laibachi iparbíróság 1911. évi január hó 17-én kelt Cr. I. 108/11. sz. ítélete, ítélet. Az ipari bíróság a felmondási időre járó bér iránti igényt elutasítja. Indokolás. K. igénylő S. panaszlottnál timársegéd volt. 1911. évi június hó 3-án S. 14 napra felmondott K.-nak, 1911. évi június hó 12-én szabadságot adott a munkaadó igénylőnek, hogy állást szerezzen. 1911. évi június hó 13-án igénylő a munkáról elmaradt és másnap elmaradását azzal igazolta, hogy 12-én alkalmazást nem találván, 13-án délután keresett. A munkaadó igénylőt azonnal elbocsátotta. Igénylő panasza nem jogosult. Az ipari munkás — az érvényben lévő szokások szerint — felmondás után megfelelő szabadságot igényelhet új állás keresésének céljaira. Az ehhez szükséges idő tartama és pontja azonban a munkaadóval előzetesen megállapítandó. K. nem kért és nem kapott szabadságot 13-ának délutánjára, kényszerítő okok, melyek éppen e délután igénybevételét igazolták volna, fel nem hozattak, ezért az azonnali elbocsátást jogosultnak kellett tekinteni. Ml. A laibachi iparbíróság 1911. évi január hó 14-én kelt Cr. I. 5/11. sz. ítélete, ítélet. Az ipari bíróság a felmondási időre járó bér iránti igényt elutasítja. Indokolás. 1911. évi január hó 9-én Laibachban a kovácsmunkások sztrájkba léptek. Ugyanaz nap kijelentette S. igénylő munkaadójának, hogy csatlakozik a sztrájkhoz, mire azonnal elbocsáttatott. A sztrájknak 1911. évi január hó 10-én történt befejezése után S. a nélkül, hogy munkáját régebbi munkaadójának felajánlotta volna, keresetet indított a felmondási időre járó bér iránt. A bíróság igénylőt igényével elutasította. A munkaviszony minden szándékos megszakítása a munka jogosulatlan abbanhagyásának tekintendő, hacsak nem előre nem lát> ható, elháríthatatlan akadályok folytán véletlenül állott elő. Igénylő eljárását azzal indokolja, hogy a szolidaritásérzéséből folyólag morálisan kényszerítve volt a csatlakozásra, vagy másrészt pedig bántalmaztatásának veszélye forogna fenn, a menynyiben a munkában marad. Az iparbíróság a felhozottakat a munka abbanhagyásának indokául el nem fogadhatta. A morális kényszer nem tekinthető ellenállhatatlan kényszernek, a bántalmaztatásoktól való félelem annál kevésbé indok, mert egyrészt az igénylő azonnal a kitörés után hagyta abba a munkát, másrészt a mozgalom — már csak gyors befejezésére is tekintettel — nem mutatkozott valami hevesnek. A laibachi iparbíróság 1911 február 11-én kelt Cr. I. 27/11. sz. Ítélete, ítélet: A bíróság panaszos igényének helyt ad. Indokolás: Panaszos 1911 február 4-én panaszoltnál mint éthordó szoK gálatba lépett, anélkül, hogy a felmondási időre nézve megállapodtak volna. Panaszolt vendéglős február 6-án reggeli 8 óra felé a panaszos szobájába lépett Felmondási idő megrövidítése.