Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 2. szám - A munkásbiztosítás hatásköri kérdéseiről

Munkásügyi Szemle 55 közhatalom, a törvény és hatóság tisztelése, elejét veszik a súlyosabb összeütközéseknek.1) Nem a hatáskörök hiányos megállapításában, hanem ennél mélyebben rejlő és törvényhozási ténynyel vagy kormányrendelettel meg sem szüntethető' körülményekben kell tehát a végrehajtás kezdeti nehézségeinek, — bátran mondhatnók kezdetleges nehézségeinek, — az állami felügyeleti és az önkormányzati tényezők súrlódásainak okait keresnünk. Ezeket a nehézségeket, az állami felügyeleti hatóság és az önkormányzat között fel-felbukkanó ellentéteket csak a fejlődő tudás és tapasztalat fogja kiküszöbölni, vagy legalább is nagyobb mértékben enyhíteni. Nem a munkásbiztosítás technikájának alapos ismeretét értem itt. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnám a munkásbiztosítási szakismeret jelentőségét és nagy értékét, a pénztári ügykezelés célirányos berendezésében és vezetésében való jártasságot, az üzembesorozás és a balesetbiztosítási járulékkirovás műveleteiben való készséget, a segélyezési és kártalanítási igények helyes és gyors kielégítését szolgáló bíráskodási ügykört, mindez és a többi részletek együttvéve csak akkor vezethetnek sikerre, ha a szociálpolitikai szempontok érvényesítésére különösen hivatott állami felügyelet feladata magaslatáról, biztos tudással és az önkormányzat érzékenységét kimélő gyöngéd, de határozott irányítással lendíti a gépezetet üdvös működésének forgásába. A helyes, céltudatos felügyeletnek minden ténykedésében a szociális igazságot kell képviselnie, majd erőteljes kifejezésben, majd diszkréten tompítva, aszerint amint az eset körülményei megkövetelik. A pénztár belső életét rendező alapszabályok és szolgálati szabályok jóváhagyásánál, a megpanaszolt önkormányzati választás elintézésénél, a pénztár külső életét tevő mindenrendű szerződés tárgyalásánál, egyáltalán minden felügyeleti intézkedésnél azt kell szem előtt tartani, hogy a munkásbiztosításnál nemcsak az általános jogrend igazságairól van szó, amelyeket a szuverén állam az uralkodó társadalmi osztályok felfogása szerint emel érvényre, hanem szó van itt csaknem első sorban arról a nagyfontosságú célról is, hogy a munkásosztály az uralkodó osztályokkal és az államhatalommal szemben a megalkuvás békéjére indíttassék. Ennek a munkásbiztosításnak nem lehet mindennapi kenyere az államhatalmi rendelet, nem lehet jelszava a »175«, legfőbb orvossága a megsemmisítés. Mert bármily terebélyes, gyümölcscsel terhes a fa, nem jól esik a pihenés annak árnyában, ha a villámlás és mennydörgés egyre zúg fölötte. És jórészt céltévesztett volna a munkásbiztosítás is, bármily jó lehet a pénzügyi megalapozása és bármily dúsak segélyei, ha az a munkásosztály lelkületét hidegen hagyja, ha a keresett békét meg nem hozza, ha megnyugvás helyett elégedetlenséget okoz. A hatáskörök merevebb megállapításánál ugyancsak mellőzhetlenebb feltétele a munkásbiztosítási szervezet békés működésének az önkormányzat felelősségérzete, törvénytisztelete, az államhatalom iránti loyalitása. Az önkormányzatnak, az országos munkásbiztosító pénztár közgyűlésétől, le •) Igen érdekesek és tanulságosak a német Reichsversicherungsamt tagjai által kiadott : -Geschichte und Wirkungskreis des Reichsversicherungsamts* című műben közzétett és gyakorlati tapasztalataikból merített idevágó fejtegetések. Ide iktatom abból a következő jellemző véleményt: »Die Abgrenzung ist ziemlich unbestimmtl Sie lásst sich aber allgemein nicht gcnauer festlegen. Gegenseitiges Vertrauen zwischen den Versicherungstragern und der Aufsichtsbehörde, Achtung von der durch diese vertretenen Staatsgewalt auf der einen, Wahrung der gesetzlich verbürgten Selbstvervvaltung auf der andern Seite müssen sich vereinigen, um so heikle Machtfragen zu lösen und ein gedeihüches Zusammenwirken zu ermöglichen.-