Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Az osztrák kivándorlási ankét

6Í2 Munkásúgyi Szemle Ezen függelék szerint munkanélküliség idejében különös gond fordítandó arra, hogy lehetőleg a helybeli munkásoknak adassék munka, amennyiben ezt az állami munkálatok megengedik és a munkaanyag hasznavehető. Munkanélküliség esetén egyenlő ajánlattevők között azon vállalkozók részesítendők előnyben, akik arra kötelezik magukat, hogy az építkezés községében vagy annak szomszédságában lakó és a munkálatokhoz használható munkanélküli munkásokat fogják alkalmazni. Pályázat a közmunkák és közszállítások szabályozásáról, különös tekintettel a munkanélküliség csökkentésére. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesütete nyilt pályázatot hirdet a következő kérdésről: »Mikép kellene a közmunkákat és közszállításokat szabályozni, hogy különösen a megfelelő időbeli elosztásuk folytán a munkanélküliség a lehetséges legnagyobb mértékben csökkentessék.« A pályadíj 300 K. Az egyesület felhívja mindazokat, akik e munka megírására pályáznak, hogy dolgozatuk tervezetét és legalább egy kidolgozott fejezetet 1913. évi március hó 31-ig az egyesület titkáránál, dr. Ferenczi Imrénél (Városház-utca 16. 11/2.) nyújtsák be. A bemutatott részletek Írógéppel írandók, jeligével és jeligés levél kíséretében küldendők be. A megbízást az a pályázó nyeri el, akinek tervezetét az egyesület választmányától kiküldött bíráló bizottság a legjobbnak ítéli. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter nagyszabású ankétet rendezett a kivándorlás ügyéről. A vita alapjául az ankéten résztvevőkhöz már eleve megküldött kérdőívben foglalt kérdések szolgáltak. Főleg a kivándorlásról alkotandó védőtörvény körül forgott a vita. Általában kívánták, hogy kivándorlási hivatalt létesítsenek és a tengerentúli, valamint a kontinentális kivándorlók állami védelmét növeljék. Alapos vita tárgyát szolgáltatta a kivándorlásra való csábítás, a kivándorlási ügynökök és a kivándorlási szerződés kérdése. Az ankéten résztvett Caro krakkói ügyvéd is, aki a kontinentális vándorlás kérdésében állami központi munkaközvetítő intézet létesítését kívánta, kapcsolatban az egyes államok autonóm munkaközvetítésének szervezésével. Ezzel kapcsolatban kívánta a kivándorlás törvényes korlátozását, a kivándorliási ügyekben a szervezendő állami kivándorlási hivatal útján felvilágosítások adását. A kivándorlók igazoló okmányai tekintetében annyira ellentétes volt a felfogás, hogy míg az ankét egyik résztvevője az útlevélkényszert követelte, mások nemcsak ez ellen, hanem a kivándorlási szabadság mindennemű korlátozása ellen egyáltalában felszólaltak. A pénz hazaküldésének és a pénz beváltásának kérdése az ankét folyamán többször is vita tárgyát képezte. Többen azt kívánták, hogy a tengeren túl osztrák bankokat létesítsenek, amelyekben helyezzenek el nemzeti betéteket. E bankokat az exportnál is igénybe kívánják venni. Fölemlítették, hogy a kivándorlókat hogyan károsítják meg pénzük hazaküldésénél. Volt olyan fölszólaló is, aki osztrák nemzeti banknak a tengeren túli államokban való létesítésének nem jósolt rentabilitást, ellenben ama véleményének adott kifejezést, hogy odavaló megbízható bankcégekkel lehet megegyezést létesíteni a kivándorlók megkárosításának megakadályozása végett. Fontos rendszabálynak tartotta egyik-másik fölszólaló a megbízható kivándorlási statisztika rendszeresítését is. Az ankét tárgyalási anyagából kitűnik, hogy az azon résztvevők nemcsak általános természetű megbeszéléseket folytattak, hanem felszólalásaik a részletekre is kiterjedtek és ezért a tervbe vett törvény megalkotásánál használható anyagot szolgáltattak. KI- ÉS BEVÁNDORLÁS. Az osztrák kivándorlási ankét.