Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Biztosítás munkanélküliség esetére

505 Munkásügyi Szemle tosítást rendszeresítik, állami támogatásban részesítendők. A badeni országgyűlés pedig utasította a kormányt, hogy ily célra állítson be megfelelő összeget a költségvetésbe. A német városok nagy többsége ellenben a német városoknak 1911. évi Posenben tartott kongresszusán határozatilag állást foglalt a községi munkanélküliség esetére való biztosítás, nevezetesen annak genti rendszere ellen. E határozat folytán a kongresszus elnöksége beadvánnyal fordult legutóbb a német szövetségtanácshoz, amelyben egyelőre a télen teljesen szünetelő iparágak számára munkanélküliség esetére kötelező állami biztosítást követel. ^ E beadványban a genti rendszer ellen többek között a következő észrevételeket teszik. »Az idevágó kérdéseknek közelebbi vizsgálata arra a meggyőződésre vezetett bennünket, hogy — bármennyire üdvösek is az eddigi kísérletek — az önkéntességnek eddig egyedül lehetséges útján, még ha szakszervezeti kényszer járul is hozzá, teljes eredményt elérni nem lehet és a biztosításra szorulók tömegét csak kényszer útján lehet a biztosítás útjára vezetni. Még a szakegyesületek klasszikus hazájában, Angliában is, ahol az építőiparban is több erős szervezet vezette be a munkanélküliség esetére való biztosítást, a magas- és mélyépítésnek, gépgyártásnak, hajóépítésnek és kocsigyártásnak ama 2,421.000 munkása közül, akik most a kötelező munkanélküliségi biztosítás alá kerültek, csak 300.000, tehát kb. 14% volt a szervezete útján a munkanélküliség esetére biztosítva. A birodalmi gyűlésnek 1908. évi november hó 14-én tartott ülésén Bethmann-Hollweg akkori belügyi államtitkár úgy nyilatkozott, hogy a munkanélküliség esetére való általánosan kötelező biztosítás kérdése még nem érett meg és egy párt sem mondott neki ellen. Mi is ezen a véleményen vagyunk, de egyszersmind azt a meggyőződést is valljuk, hogy a biztosítási kényszer elrendelése a munkanélküliség kérdésében is megérett egyes foglalkozásokra és munkáscsoportokra nézve és hogy a szövetségtanácsnak ehhez, mint á'talánosan elismerik, a birodalom hatáskörébe eső kérdéshez múlhatatlanul és annál is inkább állást kell foglalnia, mivel a munkanélküliség esetére való biztosítási kérdés legközelebb ismét egész terjedelmében napirendre fog kerülni . . . Nekünk az a meggyőződésünk, hogy a munkanélküliség esetére való általános kötelező biztosítás ellen fölvetett aggályok elveszítik jelentőségüket akkor, ha a biztosítást egyelőre csak a legsürgősebb esetre: a téli munkanélküliség esetére és az ezáltal érintett legfontosabb foglalkozási rétegekre és munkáscsoportokra, nevezetesen az építő-, föld- és alkalmi munkások körére korlátozzák. A további kiterjesztés mindig megtörténhetik, ha az egyelőre és korlátolt területen gyűjtendő tapasztalatok a további eljárásra kedvezőnek mutatkoznak.* A kölni biztosítás reformja. Kölnben 15 éven át működött egy városi intézmény, mely — mint már'említettük — a'téli munkanélküliség esetére való biztosírással foglalkozott. Ama hiányok, amelyek a biztosítás ezen fajánál mutatkoztak, amennyiben a biztosítás csak a téli hónapokra szorítkozott és a biztosítottak nem voltak veszélyességi osztályokba beosztva, arra birták a kölni városi képviseletet, hogy a pénztárt átalakítsák. Az ezen célra kidolgozott szabályzatot a felügyelő bizottság 1911. évi július hó 26-án fogadta el. Az új pénztár a »Versicherungskasse gegen Arbeits- und Stellenlosigkeit zu Köln* nevet viseli és alapszabályainak határozmányai a következők: 1. Belépési feltételek: Ezen pénztárnál az otthoni munkások kivételével mindazon munkások biztosíthatók, kik hivatásukban rendszerint nem önállóan működnek, 13 hét óta Kölnben laknak, továbbá átlag naponta legalább 2-50 márkát keresnek és akiknek másnemű munkanélküliségi segélyre sem igényük, sem kilátásuk nincs. A 18 éven alóliak csak törvényes gyámjuk jóváhagyásával léphetnek be és pedig akkor, ha napi keresetük legalább átlag 1"60 M. tesz ki. 2. Tagjárulékok: A biztosítottnak heti járulékokat kell fizetnie, melyek a veszélyességi osztály szerint, — mely osztályba a biztosítottat foglalkozásához képest sorozzák be (1-3 osztály), — valamint a biztosítás fokozatai szerint (A) vagy B) tarifa) állapíttatnak meg. A heti járulék az A) taüfa szerinti biztosításnál az I. osztályú tagoknál 15 pf., a II, osztályú tagoknál 20 pf, és a IM-ik osztályú tagoknál 45 pf. A B) tarifa szerint az első osztályban 20 pf., második osztályban 60 pf. és a harmadik osztályban 80 pf. 60 éven felüli tagok számára a járulék az A) tarifa szerint az első osztályban 20 pf., a másodikban 25 pf., a harmadik osztályban 56 pf., a B) tarifa