Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Munkanélküliség és kivándorlás

Munkásügyi Szemle 797 Iása, akik ma évenkínt átlépnek az ország halárain, hogy idegen országokban keressenek munkát, jellegzetesen nemzetközi megnyilatkozása a kapitalisztikus munkanélküliségnek. A világpiacnak mai szabályozatlan állapota mellett a munkások gyakran oly országokba költöznek, ahol vagy állandóan, vagy átmenetileg munkanélküliség uralkodik. Nemcsak saját helyzetüket nem javítják tehát meg, hanem még a belföldi munkások helyzetét is megrontják. A bevándorlási országok még oly tökéletesen szervezhetik meg a munkanélküliség megeló'zését, illetve következményeinek enyhítését célzó nemzeti berendezéseket (munkaközvetítés, közmunkák, inségmunkák, munkanélküliek segélyezése, illetve biztosítása), mindez hiábavaló munka lesz, ha a bevándorlás áramát nem alkalmazzák munkapiacuk igényeihez. Mi történjék például a munkanélküliség esetére való biztosításnál a külföldiekkel ? Ha bevonatnak a biztosításba, akkor óriási mértékben emelkedik a biztosítás kockázata. Ha pedig kimaradnak a biztosításból, akkor a belföldi biztosított munkásokat olcsó versenyükkel fogják kiszorítani munkahelyeikből. Már ma is vannak országok, amelyek a közmunkáknál a külföldieket kizárják, a tulajdonképeni inségmunkáknál pedig sehol sem alkalmazzák őket. A munkásvándorlásoknak jelentőségét ujabban a munkanélküliség kérdése szempontjából különösen három mozzanat fokozta. Először a vándormunkások számának állandó óriási emelkedése. Másodszor a kivándorlás Európa nyugati országaiból mindinkább a délkeleti országokba tolódott el, ami annyit jelent, hogy míg korábban a kivándorlók többnyire olyan egyének voltak, akik önálló létet tudtak maguknak alapítani, az ujabb kivándorlók többnyire mezőgazdasági proletárok, akik sem hazájuknak elmaradott mezőgazdaságában, sem kezdetleges iparában munkát nem találnak. Ezért harmadszor a kivándorlás mindinkább az időszaki kereset jellegét veszi fel: az emberek mentől gyorsabban iparkodnak megtakarításokra szert tenni, amivel hazájukban iparkodnak földet szerezni. A kivándorlók túlnyomó része abszolút vagy abban a viszonylagos értelemben munkanélküli, hogy az egész évi keresete nem elégséges emberséges életmód folytatására. A kivándorlók különösen szerencsétlenül minősített munkanélküliek, mivel rendszerint nemcsak országukat, hanem foglalkozásukat is megváltoztatják, nem az idegen mezőgazdaságba, hanem az iparba és a bányákba mennek, mivel ott a bérek magasabbak. Az új problémák tehát két csoportba sorozhatok: 1. a nemzetközi munkapiac nyilvántartása, a nemzetközi munkáskereslet és kínálatnak a vándorlások útján való lehető legcélszerűbb kiegyenlítése végett; 2. a vándormunkás védelme. Az előadó az összes vándorlási formák, valamint a kivándorlási és bevándorlási országok sajátos érdekeinek beható tanulmányozása alapján megállapította amaz állami és nemzetközi feladatok programmját, amelyeknek a tanulmányozását a nemzetközi munkásvándorlások mai anarchikus állapotának megszüntetése végett már ma foganatba kell venni. A kivándorló országokra nézve kimutatta, hogy mihelyt egy országban akivándorlás hagyománynyá válik, többé nem az illető ország munkanélkülisége, munkafeltételei és kivándorlási törvényhozása szabályozza a kivándorlás mértékét, hanem a különben is kedvezőbb társadalmi, politikai és közgazdasági viszonyokat nyújtó bevándorlási országoknak lélektani vonzó ereje, illetve bevándorlási törvényhozása. A kivándorlási országoknak érdekei csak úgy érvényesülhetnek, ha gyökeres földbirtok-reformmal és ipari politikával, valamint elmaradott politikai és közgazdasági rendszerük modernizálásával otthon tartják népességüket. A legjobb példa erre nézve Németország, ahol még a nyolcvanas években évenkint 200.000-re rúgott a kivándorlók száma, mig ma alig 30.000 ez a szám, mig a külföldi munkások száma közel 2 millióra emelkedett. Minthogy azonban a gyökeres közgazdasági reformok csak fokozatosan valósíthatók meg, a kivándorló országok legfőbb feladata, hogy a kivándorlók kellő felvilágosításával és állandó védel-