Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Házi cselédek a falun

MunkAsügyi Szemle 763 keleti fogalmak uralkodnak, nagyon tolakodó, sőt követelő és erőszakos szokott lenni. A leány pedig, aki élete döntő lépését így tette meg, ezzel nagyon mélyen esik mindenekelőtt saját szemében. Hiszen lehetetlen nem éreznie, hogy olyan embernek adta oda magát, aki őt feleségül semmi esetre sem fogja venni, aki azután is csak a testi kéj perceiben fogja őt magához méltónak tekinteni. Észre kell ezt vennie csakhamar a régi környezetét képező parasztnéppel való érintkezés közben is, melyben már csak az állíthatja némiképpen vissza tekintélyét, ha megejtője bőkezűen jutalmazza »szolgálatát« és gondoskodik az esetleges törvénytelen utódról, ami a nagyétvágyú, de csekély vagyoni erejű falusi középosztályban elég ritka eset. A cseléd, aki falusi körében az utolsók közé sülyedt, most már végképpen lemond arról, hogy ebben a körben újra bármily szerény érvényesüléshez jusson. Hacsak teheti, városba húzódik és női becsületét, anyaságát azontúl csak puszta eszköznek tekinti, pillanatnyi előnyök elérésére, vagy valamely szeme előtt ködös ábrándként lebegő »szerencse« vadászására. Megállapított tény, hogy a leginkább faluról származó házicseléd-osztály szolgáltatja legnagyobb hányadát a városi prostituált nőknek. 3. A falusi házicselédek harmadik csoportját a nagybirtokosoknál szolgáló sajátképeni urasági cselédek képezik. Élesen ez a csoport sem váük el a gazdasági cselédségtől és a falusi polgári háztartások cselédségétől. Tápláló talaja és tartaléka ennek a csoportnak is a mezőgazdasági proletárság, a mezei munkás- és kisgazdaosztály. A nagybirtokosok háztartása körül alkalmazott egyéneknek egy része munkakörére, továbbá díjazásának módjára, életviszonyaira nézve alig különbözik az állandó mezőgazdasági alkalmazottaktól; az urasági kocsis, kertész, sőt az udvaros és inas is sokhelyt épen úgy saját háztartással biró, leginkább terménybeli, földbeli »konvención« élő béres, mint aki a tanyán gondozza az ökröket, igáslovakat- Egy más része az urasági cselédségnek éppen olyan csekély díjazású, bizonytalan helyzetű, szükségképpen örökké elégedetlen pária, mint a polgári háztartások legtöbb cselédje. Azonban mégis vannak lényeges különbségek, melyek az urasági cselédeket, nevezetesen ezeknek legjobb helyzetű rétegét messze az egyéb házakban szolgáló szaktársaik fölé helyezik, ami, miként látni fogjuk, közvetlenül alkalmazóik nagyobb vagyoni erejének kifolyása. Az urasági cselédek már munkateljesítő képességükre nézve is átlag nagyon sokkal értékesebb emberanyagot képviselnek a kisebb házak cselédségénél. A férfinem és felnőtt korosztály nagyobb arányban van köztük képviselve, sokkal több köztük a szakmájában tökéletesen kiképzett egyén. Mert a gazdagabb szolgálatadóknak módjukban áll a nagyobb munkaképességet és jártasságot nagyobb díjazás Ígéretével magukhoz vonni; a nagybirtokos házak a kényesebb szolgálatokra csak olyan cselédeket szoktak felfogadni, akik legalább polgári, értelmiségi házakban, esetleg városi szolgálati helyeken már bizonyos előképzettséget, jártasságot szereztek. Ha a parasztházakból olykor serdületlen, tanulatlan egyéneket hoznak is udvarukba, konyhájukba, szobáikba, ott őket rendszerint idősebb cselédek vezetése alá helyezik, akiktől munkájuk fogásain kivül a ház szokásait, az uraság különleges igényeit is a leghamarább elsajátíthatják. Ez természetesen csak azért lehetséges, mert a gazdagabb házak több cselédet foglalkoztatnak; mondhatjuk, hogy falun a cselédség száma a szolgálatadó társadalmi állásához képest mértani arányban nő, amíg városban legfeljebb számtani arányban való növekedés észlelhető. A nagyvárosban 3—4.000 K jövedelemnél kezdődik egy cseléd tartása, 10—15.000 K jövedelemnél bukkan fel a második, 30—40.000 K-nál a harmadik cseléd; háromnál többet, de nem sokkal többet már csak nagyon gazdag emberek tartanak. Falun ellenben úgy alakul a helyzet, hogy amíg a kisparaszt és