Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Egyesületközi szociálpolitikai bizottság

750 Munkásügyi Szemle eldőlni, hogy az egyes osztályok, a sajtó és a kormányzat minő álláspontot fognak velük szemben elfoglalni. A szociális kérdésnek nincsen orvosszere, de minden országban törekszik a tudomány és a politika arra, hogy a társadalmi reformnak a viszonyoktól megokolt gyakorlati tervét megállapítsák. Eddigi ötletszerű közgazdasági és társadalmi politikánk a létező bajok orvoslására elégségesnek annál kevésbbé bizonyulhatott, mivel az érdekelt kormánykörök és közigazgatási hatóságok is nagy mértékben tájékozatlanul állnak az ország tényleges gazdasági és társadalmi állapotaival szemben. A művelt közönség sem ismeri eléggé társadalmi kérdéseinket és a vagyontalan néposztályoknak helyzetük javítására irányult mozgalmait részben mindenben kritika nélkül helyesli, részben megkülönböztetés nélkül elitéli. De hazánkban is szép számmal vannak már férfiak, akik a gyakorlati társadalmi reform kérdéseivel elméletileg és élethivatásuknál fogva a napi politika szempontjain felülemelkedve, az ország egyetemes érdekei szempontjából foglalkoznak. Itt az idő, hogy mindazok, akik nem elégednek meg azzal, hogy doctrinár elvek, vagy elvont világfelfogások szélső harcaiban résztvegyenek, hanem komoly kutatással és rendszeres eszmecserével kívánnak a hazai állapotok tisztázásához hozzájárulni és a tudományos alapon tisztázott reformok megvalósulását elősegíteni, szorosabban egyesüljenek és törekvéseiknek a társadalom vezető köreit is megnyerjék. A létező bajok ártatlan tudományos felderítésével kell felkelteni nálunk is az államhatalomnak és a felsőbb osztályoknak érdeklődését szociális feladatai iránt, nehogy az emberi mivoltának tudatára ébredő dolgos néposztályok mozgalma az országnak romlására váljék. Az osztályok közötti kölcsönös megértés csak akkor lesz meg, ha a törvényhozás és a társadalom az alsóbb néposztályoknak emberséges megélhetésüket célzó törekvéseit az állami érdek szempontjából mérlegeli és fokozatosan megoldásra juttatja. A munka becsületét hazánkban általában fokozni kell; a nemzeti termelést a széles néprétegek megélhetése érdekében kell berendezni. A gyakorlati szociálpolitika kérdéseivel több hazai egyesület foglalkozott már eddig is. A gazdasági érdekképviseletektől eltekintve a Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar ]ogászegyesület, valamint a két társadalomtudományi társaság foglalkozott eddig is társadalompolitikai kérdésekkel. A társadalompolitikának egyre sűrűbb nemzetközi vonatkozásai és egyre haladó specializálása további három nemzetközi szervezetnek adott létet, amelyekhez hazánknak külön nemzeti csoportok formájában illett csatlakoznia. E csoportok: a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete (1905), a Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete (1910) és a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete (1911). A fentnevezett általánosabb jellegű tudományos egyesületek inkább csak ötletszerüleg és a maguk sajátos szempontjaik szerint foglalkoztak eddig szociálpolitikával. A három nemzetközi egyesület pedig a szakerőknek kisded és erősen igénybe vett csoportjára támaszkodva, nem tudta eddig a szélesebb közvéleményre azt a hatást kifejteni, amelyet a gondjaikra bizott ügyek érdeke megkíván. A fent kifejtett magasabb nemzeti szempontok mellett tehát az egyesületi politika gyakorlati érdekei is azt kívánják, hogy a szocziálpolitikával foglalkozó egyesületeink, amelyeknek alapiránya erre alkalmas, bizonyos kooperációra lépjenek egymással. Nem új egyesületre, országunk szellemi