Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A mezőgazdasági munkások munkabérvédelme

Munkásügyi Szemle 121 a munkabér kölcsönös beszámítása iránt megállapodjék.1) Kifejezetten szankcionálja az ilyen alkut a gcst. 34. Azonban a munkástörvények tág szövege lehetővé teszi, hogy a biró az ilyen megegyezést félretegye, ha azt a truck-tilalom megkerülésére irányuló, búvóügyletnek (in fraudem legis) ismerné fel. b) A szóban forgó szabályok másik csoportjának az a célja, hogy a munkás az ő munkabérét csorbítatlanul kapja kézhez (német műszóval: Lohnerhaltungsschutz). A munkaadó az általános szabályok szerint főleg a következő jogszerű módokon csorbíthatná a kikötött munkabért: a) azzal, hogy a munkás ellen fennálló követeléseit a hasonnemű bérkövetelésbe beszámítja; ft) azzal, hogy a munkás járandóságait visszatartja, vagyis jogosítva van a teljesítést megtagadni addig, amíg a munkás a munkaadóval szemben a munkaviszonyból eredő kötelezettségeinek eleget nem tett; y) hogy a visszatérő időközökben fizetett munkással (pl. gazdasági cseléddel) szerződésileg előre kiköti, hogy a munkabérből bizonyos részleteket levonhat avégből, hogy azokból magának óvadékot gyűjtsön (Lohneinbehaltung): ^ ó) végül, hogy előre kiköti, hogy a munkás bizonyos szerződésszegése esetében a bér egy része odavész (Lohnverwirkung). Munkástörvényeink a bérvédelmet mind e négy irányban a visszatartási jog keretében adják meg. Nevezetesen: általában megengedik a bér visszatartását »a munkás által okozott károk« erejéig, a más jogcímen fennálló követelések alapján ellenben a bér visszatartását elvileg kizárják.2) Kétségtelen, hogy a törvény a »visszatartás« szót nem jogi műszóként, hanem közönséges értelmében használja: a bért nem szabad visszatartani, ez annyit jelent, hogy nem szabad a lejáratkor fennálló bérkövetelés összegéből semmitsem levonni, bármi jogcímen alapuljon is ez a levonás. Különben is a törvény szavai szerint a munkaadó visszatarthatja »a munkások munkabérét, egyéb járandóságát, biztosítékát, ingóságát«, amely esetek egymástól jogilag teljesen különböznek. Ha a munkaadó »visszatartja« a készpénzbért kárkövetetése fejében, ez nem egyéb, mint beszámítás. Eszerint beszámításnak is csak a visszatartási jog korlátai között van helye.3) Az »előleg« nem beszámítás tárgya (mint gcst. 35. II. mondja), mert az már előzetes bérlerovás. Már a »kölcsön« nem számítható be (gcst. 35. II. ezt megengedi); persze az ilyen, a munkásnak adott »kölcsön« valójában többnyire szintén csak előleg a készpénzbérre. Nem számítható be a munkás szerződésszegése esetére kikötött kötbér sem, hanem a munkaadónak minden esetben a kötbér kikötés ellenére is a valósággal szenvedett kárt kell bizonyítania, ha beszámítással akar élni. Ha a munkaadó visszatartja a munkás »terménybeli járandóságát«, ez igazi visszatartási jog gyakorlása a szolgálati szerződés megszegéséből (ugyanazon jogalapból) eredő viszonkövetelés fejében. Ha a munkaadó visszatartja a munkás »óvadékát«, ez nem egyéb, mint a szerződéses zálogjog gyakorlása. Végül, ha a munkaadó visszatartja a munkás »ingóságát«: ez törvényes zálogjog, melynek alapján a munkaadó éppúgy megtilthatja a birto') A német iogban az ilyen beszámítási szerződés, mint a még nem esedékes bérrel való rendelkezés, az 1869. évi -Lohnbeschlagnahmegesetz* értelmében hatálytalan (Sinzheimer id. m. 18. 1.). Nekünk rendszeres bérvédelmi törvényünk, mely a munkásnak a munkabérről előre való rendelkezését meggátolná, még nincsen és polgári törvénykönyvünk tervezete sem nyújt e részben teljes védelmet. J) Mmt. 41., vmt. 21., emt. 19., dkt. 22 , gcst. 35. 3) A dkt. 16. §. látszólag megengedi korlátozás nélkül a dohánykertész járandóságával szemben a beszámítást »a termelőnek saját követelései" erejéig; ez a tétel azonban ilyen általánosságban nyilván beleütköznék a dkt. 22. §. II. szabályába és így megszorltőan értelmezendő.