Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A mezőgazdasági munkások munkabérvédelme

724 Munkásügyi Szemle A mezőgazdasági munkások munkabérvédelme. *) Irta: dr. Szladits Károly, kir. ítélőtáblai bíró, egyetemi magántanár. A munkabér védelme az újabb időben a munkajog centrális jelentőségű problémájává lett. Amig a romai jog hatása alatt a munkaszerződést a bérleti szerződések egyik fajának tekintették, addig a munkás bérkövetelését épp oly kevéssé részesítették különleges védelemben, mint bármely más pénzkövetelést. A munkaviszony modern, szociális felfogása azonban mindinkább megérlelte annak szükségességét, hogy a munkabér gazdasági rendeltetésének megfelelő különleges védelemben részesüljön, A munkabér rendeltetése, hogy a bérmunkás élete fentartására szolgáljon, úgy hogy^ a munkabérkövetelés sok tekintetben a tartáskövetelésekkel rokon; ezért a munkabérvédelem jogi eszközei sok tekintetben hasonlók az eltartási követelést biztosító szabályokhoz. Az 1911. évi Országos Jogászgyülés a munkabérvédelem kérdését, szociális fontosságának megfelelő, beható tárgyalás alá vette és a biztosítás módjára nézve a törvényelőkészítés részére részletes irányelveket tűzött ki.2) Mezőgazdasági munkástörvényeinkneka) becsületére válik, hogy a jogászgyülésnek a jövőre szóló kívánalmai a mezőgazdasági munkásjog körében sok tekintetben már eddig is megvalósultak, sokkal nagyobb mértékben, mint egyéb munkaviszonyok terén. Tagadhatatlan, hogy e törvények, amelyek eredetileg a munkások bérharcának letörésére irányultak, a munka teljesítésére szorító szigorú szankciók mellett a munkásokat a szerződésből folyó érdekeik hathatós biztosításával igyekeztek kárpótolni. 1. A munkabérvédelemnek két alapirányzata van: az egyik a munkaviszonyon kivül álló személyekkel szemben, a másik magával a munkaadóval szemben védi a munkabért.4) A munkaviszonyon kívül álló személyek közül figyelembe jönnek : egyrészt a munkás saját hitelezői, másrészt a munkaadó hitelezői. A munkás hitelezőivel szemben védelmet nyújtanak mezőgazdasági munkástörvényeink annak kimondásával, hogy a munkásnak a munkaszerződésből eredő követelései végrehajtás alá nem vonhatók (mmt. 43., gcst. 36., vmt. 21., emt. 19.). Ez a foglalásmentesség tehát elvileg szélesebb körű, mint a végrehajtási törvény nyújtotta mentesség. Munkástörvényhozásunk rendszertelensége mellett persze ez a szabályozás nem teljesen egyöntetű, így a napszámosokra a végrehajtási törvény (most 1908: XLI. t.-c. 12.) az irányadó; ugyanígy a dohánykertészekre is (dkt. 23. és 1908: XLI. t.-c. 11.). A foglalásmentesség alól a gazdasági cselédtörvény egyes kivételeket tesz, melyeket a többi munkástörvény nem említ. 1. Lefoglalhatónak mondja a munkabért a cselédtörvény alapján megítélt követelések címén. Ez a kivétel csak látszólagos, mert nem terjed többre, mint amennyire a gazdát a bérvisszatartás joga már úgyis megilleti, nevezetesen a szerződésszegésből eredő kártérítési követelésekre. 2. Megengedi a munkabér felének le') Részlet az 1912. évi jog- és államtudományi tanfolyamon tartott előadásból. 2) L. az 1911. évi Orsz. Jogászgyülés irományait (a Magyar Jogászegylet kiadása 1911—1912.) : I. k. 248. és 365. 1. (vélemények); II. k. 60. és 359. 1. (tárgyalás); II. k. 405. 1. (határozatok). 3) E törvények két csoportra oszthatók. Az egyikbe tartozik az 1907 : XLV. t.-c. a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról (idézve : gcst.). A másik csoport alaptörvénye az 1898 : II. t.-c. a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról (mmt.). Ez utóbbinak eddig négy fióktörvénye van : az 1899 : XLI. t.-c. a vizi munkálatoknál, az útés vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról (vmt.); az 1899 : XLII. t.-c. a gazdasági munkavállalkozókról és segédmunkásokról fgvst.); az 1900: XXVIII. t.-c. az erdőmunkásokról (emt.); végül az 1900: XXIX. t.-c. a dohánykertészekről (dkt.); mindezek alapjában véve az alaptörvényben lefektetett mintának alkalmazásai egyes különleges gazdasági jellegű munkásviszonyokra s mindegyiken rajta ül a félreismerhetetlen családi hasonlatosság. 4) Sinzheimer (Lohn u. Aufrechnung, Berlin 1902. Heymann) szóhasználata szerint az előbbi : externe, az utóbbi interné Lohnsicherung.