Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

39 Petroleumgyarban, ahol hatalmas petroleumtartányok és készülékek egész sorát kell gondozni, fentartani, javítani, ahol aránylag kis engedetlenség vagy foluletesség könnyen teremthet olyan helyzetet, melynél a lelegzokeszulek megbecsülhetetlen szolgálatot tehet, ily készüléknek minden pillanatban üzemképes állapotban hozzáférhető helyen kéznél kellene lenni. Még néhány szót az elszakadt villamos vezetékről. Az »Iparegészségügy« című szaklap hasábjain már régebben megemlékeztem arról, hogy a gőzkazánok belsejében használt hordozható villamos lámpák elszigetelt vezetékeinek épségbentartására a gyakorlatban nem nagy gondot fordítanak. Igaz, hogy a vezetékek gyorsan romlanak, mert a munkások azokat maguk után vonszolják és eközben a vezetékek a buvónyilás éleihez súrlódnak: szigetelésük tehát romlik, avul. Azonban a kazán belsejében a rövidzár, — mely a szűk helyen mászó munkás ruháját lángba borítja, vagy gyöngébb idegzetű egyénnél az áramütés és mint a mostani eset is mutatja, más körülmények közrejátszása is — végzetes lehet. A villamos vezeték a kazánban levő robbanó gázkeveréket többféle módon gyújthatta meg. Lehet, hogy a lámpa foglalatában meglazult és ott kis fényív képződött; lehet, hogy a légzőkészülék nélkül lebocsátott munkás ájultan megtántorodott és esése közben leszakította, de lehetséges, hogy szigetelési hiba folytán jutott a két vezeték csupasz része érintkezésbe és így állt elő a gyújtáshoz szükséges fényív. Ezt ma már megállapítani a tanuk bemondása nélkül nem lehet. A villamos vezeték biztosítékát minden esetre meg kellene vizsgálni. Tanulságot azonban levonhatunk a gyászos esetből. A munkásvédelmi intézkedésekre és berendezésekre nagyobb súlyt kell fektetni. Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a munkásvédelem a munkás és munkaadó érdekét egyformán szolgálja. A hiba folytán robbanó gázkeverék, a védőkészülék nélkül üzemben tartott gép nem válogatós. A halálba taszítja, vagy halálos ölelésre magához szorítja a munkást és az üzemvezető mérnököt egyaránt és fölösleges anyagi áldozatokba, erkölcsi vereségbe kergeti a munkaadót is. Reflexiók egy munkásszerencsétlenséghez. Hivatalos vizsgálat állapította meg, hogy az ásványolajgyári robbanás oka a szerencsétlen véletlen volt. A kazán tisztítására állítólag racionális, tudományosan elfogadott módszert alkalmaztak. Szerencsétlen véletlen, a mentés nemes hevében és impulzív sietségében elkövetett csekély elővigyázallanságok véletlen láncolata okozta a balesetet. Senkit sem terhel a felelősség, legfeljebb talán egyik vagy másik halottat, ki már nem felel többé semmiféle keresztkérdésre sem. Es lehetséges, hogy ez őszinte meggyőződése minden vizsgáló-bizottsági tagnak, amikor lemászik a végzetes kazánház függélyes két keskeny vaslépcsőjén; és még elfogódva a halál közelségétől megy a poros, füstös sikátoron át, el a gépész mellett, ki a két hatalmas kályhanyilás lobogó lángtengerébe bámulva, fejét sem fordítja félre, mikor elmennek mellette ki a sáros, piszkos gyárudvarra. Az a legborzasztóbb ebben az esetben és mindezekben az esetekben, hogy irott jogszabály szerint, a mérvadó tényezők véleménye szerint is nem lehet tenni ily esetek ellen semmit. Nem lehet elkerülni őket, mert okuk mélyen ott rejlik az emberi természetben. Nem felelős értük senki, legfeljebb apró kis gondatlanságokért lehetne megszólni a munkásokat, kik megszokták a veszélyt és általános emberi gyarlóságukból nem törődnek nehézkes elővigyázati rendszabályokkal A leirt esetben az embermentés nemes emberi ösztöne és láza volt oka apró elővigyázatlanságoknak. Ki tehet erről, kit terhel a felelősség, amiért minden áron kicsiny vagy nagy bűnbakot kell keresni ? Nem is embert kell itt első sorban »tetemre hivni«. Hanem a közfelfogást, azt a társadalmi morált, mely oka annak, hogy a közönség egy szívtelen vénasszony meggyilkolásán és gyilkosai sorsán évekig tud izgulni, egy fél tucat erős munkásember halálán, ki hivatása bátor