Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 459 A kerületi pénztárak adminisztrációját illetőleg rá kell mutatnom arra az ellentmondásra, hogy míg anyagilag csak egy pénztár van, addig az adminisztráció nem oly centralizált, mint a balesetbiztosítás terén. Bizonyos, hogy az Országos Pénztár autonómiája, mint rizikót egyedül viselő szervezet és a kerületi pénztárak autonóm szervezete közt egy belső ellenmondás van, mely az eddigi súrlódások alapja. Ezt az ellenmondást genetikailag igazolja a törvény forrásmunkáinak kutatása, amelyekből kiderül, hogy a mai törvény két külön törvényjavaslatból lett összeróva, és pedig egy anyagilag és adminisztrative centralizáltan tervezett balesetbiztosító intézetre vonatkozó törvényjavaslatból és egy másikból, mely a betegsegítő pénztárak novelláris módosítására vonatkozott s amely decentralizált pénztárakat kontemplált decentralizált rizikóval. Az 1907: XIX. törvénycikkben aztán az anyagi centralizáció elvét fogadta el, de nem vonta le ennek az elvnek a konzekvenciáit az adminisztráció terén. Az általam javasolt módozat az anyagi alapok és a szervezet közötti harmóniát is helyreállítja. Ez nem zárja ki, sőt ezt kifejezetten fentartandónak vélem, hogy az Országos Pénztár felügyeleti és ellenőrző jogköre azért megmaradjon, mert nagyfontosságúnak tartom azt, hogy első fokon ezt a feladatot egy autonóm szervezet lássa el. Ezek volnának az én ideáim arra vonatkozólag, hogy a szervezeti kérdések minő változtatásokat igényelnek. Összegezve: a betegsegélyezési és balesetbiztosítási ágazatnak a centralizációja fentartandó az adminisztráció terén, sőt a két biztosítási ágazatnak adminisztratív egyesítése tekintetében az eredeti törvénytervezethez való visszatérés kívánatos. A balesetbiztosítás terén maradjon meg az adminisztratív centralizáció és legyen meg az anyagi téren is teljesen, vagyis a háromféle fedezeti alap megszüntetése kívánatos, mert ez a jelenben jelentékeny adminisztratív nehézségeket is okoz. A betegsegélyezésnél pedig egy centralizált alap létesítése külön hozzájárulás által, ellenben a járulékokkal való autonóm gazdálkodás óhajtandó, ami mellett a mai szervezet adminisztrative, a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására korlátozott voltában, súrlódásokat és érdekösszeütközéseket nem fog maga után vonni. Emellett hozzájárulok az előadó úr javaslatához, hogy a törvény módosításával kapcsolatban mindazok a munkásbiztosítási szervezetek, amelyek ma külön működnek, ennek a törvénynek a hatálya alá kerüljenek. Somló Jenő, az Országos Pénztár titkára :*) A mikor a munkásbiztosítás szervezetének kérdését tárgyaljuk és tárgyilagos színvonalon tartott vita során törekszünk annak megállapítására, hogy milyen szervezet felelne meg leginkább a mi hazai viszonyainknak : akkor a múltnak az eredményeit és a jelennek a tüneteit és tapasztalatait kell a konklúzióra vezethető tárgyilagos bírálat alapjául elfogadnunk. Nem szabad ebben a vitában tért engedni a józan belátást elhomályosító elfogultságnak, a népszerűséget hajhászó hangzatos jelszavaknak, a hatalmi törekvések vagy a sértett hiúság által sugalmazott indulatok kitörésének ; de ki kell kapcsolni a vitából az egyéni érdekeltséget is, mert helyes konklúzióra csakis e kérdésnek minden irányban föltétlenül tárgyilagos megvilágítása és megvitatása vezethet. Saját részemről is kikapcsolom azt az érdekeltségi viszonyt, melyben a munkásbiztosítás egyik szervéhez állok és amely egyáltalában nem fog feszélyezni véleményem elmondásában. Tehetem ezt annyival inkább, mert hivatkozhatom arra, hogy ugyanezt a véleményt már többször nyilvánítottam és a többek között nyomatékosan akkor, mikor a mostani érdekeltségi viszonyom még nem állott fenn, így például az 1901-ben tartott szaktanácskozáson is. (Lásd 1905. évi anyaggyüjtemény 438. lapján.) A fölött a kérdés fölött, hogy balesetbiztosítási szempontból Magyarországon más szervezet el sem képzelhető, mint a centrális országos szervezet, véleménykülönbség nem forog fenn. A szervezet kérdésének súlypontja tehát az, hogy betegsegélyezési szempontból szükséges-e, helyes-e, célszerű-e a centrális országos szervezet. A kérdés ezen részének tárgyalásánál nem kell a sötétben tapogatódznunk, mert éppen a betegsegélyezés terén immár mintegy 20 éves tapasztalattal rendelkezünk. Közvetlen részem lévén az 1891. évi XIV. t.-cikk végrehajtásának előkészítésében és az azóta elmúlt 20 év alatt állandóan és gyakorlatilag foglalkozván a munkásbiztosításnak minden kérdésével, tehát a szervezet kérdésével is, köz*) Levélben beküldött vélemény.