Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 453 a melynek kormányzó szerveit, az igazgatóságot és a közgyűlést, maguk a helyi szervek választják meg saját autonóm testületeik tagjainak sorából. Alig lehet elképzelni szövetséget, melynek, ha egyáltalában ható ereje legyen, kevesebb a hatásköre a szövetségi érdekeltséggel szemben, mint az O. P.-nak betegsegélyző helyi szerveivel szemben. Igaz, hogy a szövetségi szellemnek jobban kellene kidomborodnia nemcsak az érdekeltségben és a magyar munkásbiztosítás közszellemében, hanem a törvényben is. Az 0. P.-nak ma több mint egymillió tagja van, ha minden ezer tagra jut egy közgyűlési képviselője az O. P.-nak, akkor is ezer tagból kellene ennek a testületnek állania. De ilyen testület már nem képes komoly tanácskozásra és határozathozatalra. Pedig a törvény szerint még 300 tagú törpe pénztárak is, miután a törvény szavai szerint minden pénztárnak egy munkaadó és egy munkás küldöttel kell képviselve lennie az O. P. közgyűlésében, két küldöttel szerepelnek a közgyűlésen. Ez feltétlenül aránytalanságokhoz kell hogy vezessen; a képviseltetésben a nagy, erős pénztárak hátrányos helyzetbe kerülnek a törpe pénztárakkal szemben. Javaslatom tehát az volna, hogy a revideálandó szervezet minden tag teljesen egyenjogú képviselete alapján választott közgyűlést és igazgatóságot teremtsen. A revíziónál megszívlelendő ez az elv teljesen megfelel annak a nagy alapgondolatnak, melyet én az 1907. évi XIX. t.-c.-ben szervezett magyar munkásbiztosítás legfontosabb elvének tartok, hogy az O. P.-nak minden tagját, minden biztosított magyar munkást, bárhol legyen is az országban, ugyanazok a kötelezettségek terhelik, de ugyanazok a jogok is illetik meg. Ebben az egyesületben nincs arra szükség, hogy hangsúlyozzam, hogy ennek az elvnek következetes keresztülvitele a biztosított munkás gyógyellátásának javulását jelenti az egész országban, és hogy ez nemcsak munkásbiztosítási érdek, nemcsak magának a biztosított munkásnak az érdeke, hanem nagy közegészségügyi érdek is s ezzel nagy kulturérdeke az egész országnak. Az egységesítés hatását magasabb szempontból bírálva, a kezdet nehézségei, nagy befolyású és tekintélyű egyéniségek érzelmi és érdekellentéteiből fakadt súrlódások, az intézmények keletkezésével velejáró kisebb rázkódtatások nem fognak előttünk olyan nagy jelentőségűeknek, olyan katasztrofálisoknak feltűnni, mint a hogyan azt a közvetlenül érdekeltek érzik vagy feltüntetik. Az 1907. évi XIX. t.-c. szervezetében megalkotott egyesítést, tekintettel gazdasági erőink gyengeségére, nagy kormányzati gondolatnak, termékeny ható erőnek tartom, melynek fejlődésétől nagy eredményeket várok a magyar dolgozó társadalom, a közegészségügy javára. Ezért tartanám végzetes tévedésnek, ha ez az egyesület, melyben a magyar munkásbiztosítás irányító szakemberei és legképzettebb elméi is képviselve vannak, a munkásbiztosítási törvény revíziójával foglalkozva, olyan határozatot fogadna el, mely az erők egyesítésének elve és ezzel az 1907. évi XIX. t.-c. nagyjelentőségű, a munkásbiztosítás történetében is mérföldjelző alapgondolata ellen irányulna. Dr. Savbó Artúr e. tanár: A tisztelt előttem szóló kollegával szemben a tudomány mezét, amennyiben rám volna kenve, levetem és tisztán, mint gyakorlati ember kívánok e tárgyhoz hozzászólni, mint aki a törvény születésénél jelen voltam, annyiban hogy elkezdtem a működésemet már akkor, mikor a törvény még nem volt és így azután az összes körökkel érintkezésbe jutottam. Ezért bizonyos tekintetben sok impressiót tudtam szerezni. Ezek hatása alatt szólalok ma fel. általánosságban azt kell mondanom, hogy nézetem szerint a törvényrevisiója nem azért szükséges és sürgős, mintha ezzel a törvénnyel a munkásbiztosítás ügyét jól szolgálni nem lehetne, hanem azért, mert a törvény végrehajtása körül olyan súrlódások keletkeztek a szervek között, amelyek folytán bizonyos izgatott hangulat uralkodik az országban, amely a törvény helyes végrehajtását nem engedi meg. Ezen súrlódásnak kétféle okát látom. Az egyik ok, amire mindenki rámutatott a hatáskörök helytelen megvonása, a másik ok, tán furcsálni fogják: az őszinteség hiánya. Az őszinteség hiányzik már magában a törvényben. Veleszületett hibája ez a törvénynek, tehát a csemete is ebben a bajban szenved. Mivel bizonyítom, hogy hiba van a törvényben ? Azzal, hogy nem az eredeti javaslatba, hanem a törvényhozásban beadott módosítással hozták bele a hibát a törvénybe, amikor politikából a kisiparosokat kivették az egységes biztosítás alól és nekik egy koncot adtak oda. Meghatározták a járulékot előre 5 évre, 2°/ok-aI. Hogy ezen járulékkal a családtagok kezelését és mindazt, amit segélyezéskép a törvény előir, teljesíteni nem lehet, azzal a törvényhozás nem törődött.