Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

Munkásügyi Szemle 429 Hallottunk elég terjedelmes általános előadást az ipari munkásbalesetekről és az iparegészségügyről Giovanni Offredi mérnök szájából, aki különösen az üzemvezető és a neki segítkező művezetők lelkiismeretességének fontosságát emelte ki. Igen értékes volt Giuseppe Zangiaconi mérnök előadása, aki ismertette a len- és kenderkikészítő és fonógyárak szellőztetésének általános elveit, melyeket a »Linificio e Canapificio Nacionale« műhelyeiben merített tanulmányai és az ott kipróbált berendezések megfigyelése alapján állított fel. Az említett cégnek Lodiban levő gyárát a kongresszuson résztvevők közül sokan megtekintetették és onnan azzal a tudattal tértek vissza, hogy az intenzív por, mely a hazai len- és kenderkikészítő gyárakat is betölti és a munkások szemeit, tüdejét és légzőszerveit általában rövid idő alatt tönkre teszi, kellő gondosság mellett teljesen leküzdhető és a munkahelyiségekből kiküszöbölhető. E telepről még az egyébként igen szigorú angol kiküldöttek is elismeréssel nyilatkoztak. Minket magyarokat ezenkívül különösen a Pacchetti cég páviai mintaszerű, új szőrkikészítő telepe érdekelt, hol minket a cégtulajdonoson kívül a gyárnak orvosa fogadott. Az ott tapasztaltakról még lesz alkalmam külön beszámolni. A kongresszuson tárgyalt összes kérdések és az ott bemutatott készülékek részletes megvilágítása kívül esne e szaklap keretein is. Az egyes részletek beható vitatása inkább mérnöki szakközlönyben találja meg helyét. Az általános elveket azonban — miután azok szélesebb körű érdeklődésre számíthatnak — alkalomszerűen még ismertetni fogom. Nem volt a kongresszus programmjában, de mi magyarországi kongresszusi tagok mégis megtekintettük a milanói »Clinica del lavoro«-t. A klinika a város külső részében, de már köröskörűi lakott helyen, nem a legszerencsésebb környezetben épült fel. Nagy takarékossággal, de a higiénia szabályainak pontos betartásával rendezték be. Az építési költség és a telek vételára összesen 860.000 lira volt. Már ezen adatból látható, hogy nem az összes kórházi ápolásra szoruló beteg munkások befogadására és gyógyítására szánták. A cél, melyet a klinikának szolgálnia kell, csupán a hivatásos betegségben és ipari mérgezésben szenvedők gyógyításának, a gyógyulás feltételeinek tanulmányozása. Összesen 80 munkás számára van ágyhely,*) azonban az olasz háború miatt a kiadásokat redukálni kellett és egyelőre csak 40 beteget fogadhatnak be, akiknek gondozása és tanulmányozása a klinika előzékeny, tudós igazgatóján Luigi Devotto professzoron kívül 7 asszisztens feladata. Az összes évi költség 80.000 lira, amiben az igazgató fizetésén kívül az összes tudományos eszközök, kísérleti anyag, gyógyszer, rengeteg tudományos folyóirat és szakkönyv költségei is bennfoglaltatnak. Talán nem érdektelen, ha megemlítem, hogy mindegyik asszisztens járandósága évi 1500 lira és lakószoba. Ellátásáért havi 60 lirát fizet a klinikának. Ezzel szemben dolguk van elég. Váratlan látogatásunk alkalmával mindegyiket laboratóriumában kísérletei közepette találtuk. Nem tudom, hogy minden klinikán úgy van-e, de ott a klinika igazgatója minden betegének nevét, diagnózisát, részletes kórtörténetét, a neki rendelt gyógyszerek minőségét és mennyiségét, a beteg foglalkozását, kezelésének időtartamát részletes feljegyzéseinek igénybevétele nélkül el tudta mondani. Igen szép volna nálunk is hasonló intézetet létesíteni, ha nem volna sürgősebb az általános munkáskórház felépítése, mely a kórházakból kiszoruló tömegeket befogadni képes. A kongresszuson elhangzottakból és a megszemlélt gyárakban szerzett tapasztalatokból az tűnt ki, hogy Olaszországban a munkásvédelem hajnala dereng. Az egyes gyárakban, különösen az ipari megbetegedések meggátlására aránylag nagy befektetésektől sem riadtak vissza, viszont hiányoztak *) Minden ágyhelyre 42 m3 légtér számíttatott.