Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

10 Munkásügyi Szemle kell-e beállítani a gyermeket nehezebb gazdasági munkákra is, avagy ellenkezőleg az olcsó gyermekmunkának igénybevétele nem fokozza-e maga is a kivándorlást, e két rendbeli tény közül melyik az ok és melyik az okozat, avagy nem oka is, okozata is egyik a másiknak: azt a ma rendelkezésre álló adatok alapján megállapítani alig lehet. Bármily sajnálatos is azonban a gyermekmunkának térfoglalása a mezőgazdaságban, a törvényi beavatkozás kísérlete e folyamatba ma aligha időszerű. Egyáltalán nem osztható ugyan azoknak a természetimádó szociálpolitikusoknak véleménye, kik pásztordalokat zengenek a mezőgazdasági munkára fogott gyermeknek testi-lelki üdvösségéről, akik azt hiszik, hogy a természetet ugyanoly szépnek látja, annak élvezésétől ugyanúgy nemesül a virradattól szürkületig görnyedten kapáló, vagy az állattal együtt naphosszára a mezőre kihajtott és csak az állat társaságára ráutalt gyerek, mint az üdülését a szabadban megtaláló városi ember; fel is téve továbbá, amint tényleg fel nem tehető, hogy törvényhozásunkban megvolna a készség legalább a gyermekek mezőgazdasági munkájának korlátozására: el kell ismerni, hogy az idevonatkozólag hozható törvényi rendelkezések megtartásának ellenőrzése oly nehéz, a mi viszonyaink közt annyira kivihetetlen, hogy célszerűbbnek látszik az erők szétforgácsolásának elkerülésével a most soron levő törvényalkotási munkálatoknál a mezőgazdaságot teljesen figyelmen kivül hagyni. Nem mellőzhető azonban a fiatalok különleges védelme az iparban és pedig nemcsak a gyár-, hanem a kisiparban, az otthon-munka körében, az utcai és vándoriparban és -kereskedésben, a nyilt árusítási, a szállodai, vendéglő és italmérési üzletekben, az ipari és kereskedelmi üzletekkel kapcsolatos irodákban, a fuvarozási vállalatokban és végül a bánya- és kohóüzemekben — mindezekben az illető foglalkozási ág természetéhez igazodó követelmények szerint a megengedett minimális életkornak és iskolai képzettségnek, az egészség és erkölcs védelmére szolgáló nem csupán általános, hanem különleges rendelkezéseknek előírásával, a munkaidőnek és a pihenőknek beható szabályozásával, az egészségtelen és erkölcsrontó munkákra való alkalmazásnak teljes megtiltásával; valamint nem mellőzhető e foglalkozásoknak legtöbbjében a nőknek a rájuk vonatkozólag már kifejtett szempontok szerint igazodó különleges védelme sem. Éppen az, hogy e foglalkozási ágak más és más irányú veszélyeket rejtenek magukban, azonos irányú veszélyek is különböző mértékben érvényesülnek azokban és pedig nemcsak a foglalkozási ág természete, hanem a védett személyek kora és neme szerint: a kérdésnek ez a sokszorosan összetett mivolta teszi éppen nehézzé annak egységes törvényben való kielégítő megoldását. Szociális érzéstől áthatott végrehajtás bizonyára lényegesen megkönnyíthetné a törvényhozásnak ezt a bonyolult feladatát. Mint, egyes kivételektől eltekintve, az idevonatkozó külföldi törvényeknek, elég volna a mi alkotandó törvényünknek is az irányelveknek megállapítására, a kereteknek felállítására szorítkoznia, ez irányelvek következményeinek levonását, a kereteknek tartalommal való kitöltését, egyes iparágak különleges viszonyaihoz képest azoknak szűkítését és a megengedett határok közt való kitolását reábízván a végrehajtásra. Bizonyos, hogy ez a módszer a törvény világosságának és gyakorlati alkalmazhatóságának is előnyére válnék. De ha látjuk, mivé zsugorodtak össze, mint lettek úgyszólván semmivé a végrehajtás kezében már létező ipartörvényünknek a fiatal munkások érdekében megállapított és bölcs végrehajtással fogyatékossá-