Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Rák és foglalkozás

244 Munkásügyi Szemle SZAKIRODALOM. A 'Munkásbiztosítási Joggyakorlat* című munka megjelenése cím alatt a »Munkásbiztosítási Közlöny* 13. száma a legutóbbi számában ismertetett, dr. Schultz Ágost min. osztálytanácsos-biró szerkesztésében megjelenő műről megemlékezik. A közlemény a munka jelentőségét és feladatait a következőkben jellemzi: »A munka a »Munkásbiztosítási Joggyakorlat* címén kommentárszerű beosztással jelent meg, vagyis az egyes határozatok az 1907. évi XIX. t.-c. azon §-a mellé sorozva helyeztettek el, amely §-nak értelmezését és alkalmazását tartalmazzák. A legtöbb határozatnak nem teljes szövege, hanem pusztán azon részei idéztetnek, amelyek a törvény értelmezését vagy egyéb jelentőségű kijelentést foglalnak magukban. Figyelemmel arra, hogy a munkásbiztosítási jogvitákban a hatóságoknak és bíróságoknak két különféle csoportja határoz, a jogegység érdekében áll, hogy a különféle törvényértelmezések megokolása egymás mellett legyen mérlegelhető. E mellett a gyűjtemény kiadásának másik indoka, hogy minél inkább nő a munkásbiztosítási jogügyekben a bírósági és hatósági gyakorlat, annál nehezebb annak állandó nyilvántartása. A munkásbiztosítási törvény és bíráskodási eljárás egyes §-ai mellett ezek száma nyomán rögtön megtalálható az a bírósági vagy hatósági határozat, amely a jogi vitás kérdésben már napvilágot látott. A gyűjtemény végén azt feltüntető táblázat foglaltatik, mennyire értékelte a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal az általa elbírált baleseti kártalanítási pörökben az üzemi baleset okozta egyes csonkulásoknak a keretképességet leszállító hatását.* Dr. med. Grotjahn: Sociale Pathologie. (Verlag. A. Hirschwald Berlin, 1912.) Grotjahn legújabb műve, a most megjelent »Socia!e Pathologie*, bizonyos fokig úttörő munka, amennyiben szerzőjének az volt a célja, hogy a csaknem 700 oldalas kötetben a szociális orvostant és szociális hygienet egységes alapokra fektesse. A szociális orvostan u. i. a mai elfogadottabb nézet alapján inkább az orvostudomány és szociális biztosítás viszonyaival foglalkozik és csak egyes szerzők szerint (L. Teleky, C. Burkard és ujabban W. Edwald) tartotta meg általánosabb, összefoglalóbb jelentőségét; a szociális hygiene pedig általánosan azt a tudományt jelenti, amelynek feladata annak a tanítása, hogy mily módon részesülhet a hygiene kulturális haladásában a helyileg, időbelileg és társadalmilag együvé tartozó egyének összesége. Szerző előbb az egyes kórformáknak a szociális külvilághoz való speciális viszonyait fejtegeti. A chronikus általános fertőzések csoportjában a tuberkulózis fejezete a legértékesebb. A tuberkulózis-halandóság meggáílását végeredményében csak az eugenika elveinek szigorú keresztülvitelével tartja megvalósíthatónak. Cölibátus, az utódmeggátlás práventiv intézkedései és a prophylaktikus abortus ennek eszközei. Szerző a chronikus fertőzések közé sorolja és a maláriával hozza analógiába a kretinismust is, ami nézetünk szerint nem indokolt. Wilms és E. Bircher legújabb kísérletei valószínűleg elkerülték a szerző figyelmét. Az experimentálisán is strumát okozó ágens a forrás vizében van és toxinnak felel meg és nem miazmának. A scabiesnek, és ez épen általános szociális szempontból fontos, nem a drága perubalzsam az egyetlen biztosan ható szere stb. E néhány hiány azonban nem csökkenti a könyv kiválóságait, amelynek a nemi betegségekről, a csecsemő-halandóságról és főleg az ideg- és elmebajokról szóló fejezete a maga nemében elsőrangú. A könyvet örömmel üdvözölhetjük. Érdekes az a szempontja, hogy valamennyi speciális szakmát és irányt összekapcsolja valami magasabb egységbe. Ez a szociális pathologia. Tanítja, hogy ha majd az egyéni egészségtan {az ortho diát etika), — a szociális hygiene és az eugenika theoriában és praxisban egyaránt a jövő generáció vérébe fog átmenni, — remélhetjük a betegségek feletti győzelmet. Ezek fejlődésétől várja Grotjahn, hogy a pathologia feleslegessé fog válni. Dr. Túrán o. A szerkesztésért felelős: KIS ADOLF. - Főmunkatárs: Dr. SASVÁRI JÓZSEF.