Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Rák és foglalkozás

Munkásügyi Szemle 241 kísérje figyelemmel úgy a görög, mint a külföldi iparban a munkaföltételeket, a szociális gondoskodás terén fejtsen ki tevékenységet és lépjen közbe a munkaszerződésekből eredő, a munkaadók és munkások között fellépő mindennemű viszálykodás megszüntetésére. Meg kell figyelnie a munkaviszonyt nemcsak Görögországban, hanem más államokban is, tájékozódik az idegen törvényalkotásokról és előkészíti a törvénytervezeteket a munkások gazdasági és egészségi viszonyainak megjavítására. Végül kötelessége a szociális törvények végrehajtására felügyelni és a szakegyesületek, a biztosítási egyesületek és a munkások és alkalmazottak szövetségei tevékenysége fölött való fölügyelet, továbbá biztosító és nyugdíjpénztárak létesítése és támogatása. A hivatal mellett egy állandó munkatanács szerveztetik, amely a parlament, a közigazgatás, a közoktatás, az ipar és kereskedelem, valamint a munkásegyesületek bizonyos számú megbizottaiból fog állani. A tanács a munkaviszonyokat illető minden kérdésben, munkatörvények tervezése és alkalmazása felől meghallgatandó. A munkásságáról szóló jelentés rendszeresen fog közreadatni. JOGGYAKORLAT 1 »• 1 JOGGYAKORLAT 1 •» ( BETEGSEGÉLYEZÉS. Szövetkezet alkalmazottainak biztosítási kötelezettsége. Iparhatóság önállóan biztosítást kötelezettség kérdésében nem határozhat. A szegedi kir. ítélőtábla 1912. évi február hó 12-én kelt 1911. G. 402. sz. ítélete. ítélet: A kir. Ítélőtábla felperesnek felülvizsgálati és az alperesnek csatlakozási kérelmét elutasítja. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében csak azt panaszolja, hogy jóllehet az alperesi szövetkezet olyan foglalkozást űző vállalat, amelynek alkalmazottai az 1891 : XIV. t.-c. 2. §-ának a), illetve az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-ának 2 és 6. pontjai alapján betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek, a felebbezési bíróság eme törvényes rendelkezéssel szemben a felperest keresetével mégis elutasította, azzal a felperes szerint téves és helyt nem álló indokolással, hogy a szövetkezetnek szóban levő alkalmazottai a szövetkezetnél viselt állásukat csak mellékfoglalkozáskép töltvén be, reájuk nézve az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-ának rendelkezései nem terjeszthetők ki. Ez a panasz alaptalan; mert úgy a törvény helyes értelme, mint az annak alapján a bíróságok és az illetékes iparhatóságok körében kifejlődött állandó joggyakorlat szerint, ha valamely, különben az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-a alá eső vállalatnál olyan alkalmazottak vannak, akiknek ottani tevékenységük az illetőknek nem fő-, hanem csak a hétnek 1—2 napjára korlátozott mellékfoglalkozásuk; ezen vállalat és az alkalmazottak között még abban az esetben sem keletkezik olyan viszony, amelynél fogva a vállalat az alkalmazottait biztosítani tartoznék, ha az alkalmazottak tiszteletdíjban részesülnek is. Ennélfogva nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal a jogi megállapítással, hogy az alperes szövetkezet szóban levő alkalmazottai, P. J. szolga kivételével, a törvény értelmében biztosítandó egyének közé tartoznak. Ami az alperesnek csatlakozási kérelmét illeti: nem alapos a felperes keresetének elkésett beadására alapított panasz; mert az iparhatóság az 1907. évi XIX. t.-c. 156. §-a értelmében csupán és önállóan a biztosítási kötelezettsége kérdésében való döntésre hatáskörrel nem bir, hanem e kérdésben csak annyiban dönthet, amennyiben az a jelzett törvényhelyben felsorolt más, az 1884. évi XVII. t.-cikkben körülirt vitás ügygyei kapcsolatos; minthogy pedig az iparhatóság nem 3.890/911., hanem 12.647/911. számú határozatában mondotta ki a felperesnek marasztalását számszerűen és végrehajtható módon : ezért felperes ez utóbbi végzést az 1907 : XIX. t.-c. 156. §-a értelmében 15 nap alatt birói úton keresettel megtámadhatta; abból tehát, hogy keresetét nem a 3.890/911. számú végzés kézhezvételétől számított 15 nap alatt adta be, reá joghátrány nem származhat. Az alperes csatlakozási kérelme szerint a bíróság jogszabályt sértett azzal