Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám

III. évfolyam. Budapest 1912. január 10, l. szánt MONKÁSÖGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁSVEDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYAKORLAT KÖRÉBŐL. SZERKESZTI: KIS ADOLF. TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHN DEZSŐ. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Előfizetési ár egy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, VII., Rózsa-utca 29. szám. Telefon: 93—99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911. Olvasóinkhoz. A naptári év fordultával a Munkásügyi Szemle egy-egy esztendeje is lezáródik és új évfolyama kezdődik hasábjain annak a munkának, amelyet eddig végzett. Két évfolyama, két kötete ennek a munkának, készen fekszik most már előttünk, tanúságtételé ül annak, hogy igéretünknek helyt állani, terveinknek és feladatainknak megfelelni becsülettel igyekeztünk. Most, hogy a harmadik kötet első lapjaival munkatársaink és olvasóink elé lépünk, most hogy újból megszerezni akarjuk magunknak további szeretetüket és segítségüket, talán szerénytelenség nélkül is szabad rámutatnunk arra, hogy a Munkásügyi Szemlé-nek első két kötete döntő bizonyságtétel önmaga mellett. Ha a Munkásügyi Szemle nem volna egyéb, csak egy folyóirat a többi sok tucat között, ha egyedüli célja a megjelenés volna s ha ez a megjelenés nem közérdekű célt szolgálna egyúttal, ha fennállása nem volna egy ügynek, sőt közügynek a szolgálata: akkor ez a két kötet így nem jelenhetett volna meg! Az a témakör, amelyről ilyen Írógárdának annyi mondanivalója van, mint amennyit ez a két kötet felölel: az a témakör hatalmas érdekek, nagyjelentőségű törekvések foglalata lehet csak. S az a folyóirat, amely gyüjtőmedencéjévé válik e sok mondanivalónak: közérdekű ügynek válik nélkülözhetetlen szolgálójává. Ezért merjük mondani, hogy a Munkásügyi Szemle első két kötete a legerősebb bizonyságtétel önmaga mellett, szükségessége, hasznossága, közérdekű volta mellett. Azonban nem minden, ami közérdekű, számíthat közérdeklődésre. Az olyan átmeneti állapotú országokban, mint aminő Magyarország is, amelyek éppen az agrárius országból ipari országgá való fejlődés stádiumában vannak s amelyekben az ipari fejlődés, a kapitalizálódás problémái a jelen generációnak csak kisebb felét érdeklik, természetesen kevesebben fordulnak érdeklődéssel a szociálpolitika felé, amelynek művelése a feladata e folyóiratnak. A szociálpolitika hazánkban is közérdekű most már — ezt már senki sem tagadja — de közérdeklődés még nincs iránta. Csak a közvetlenül érdekelt társadalmi rétegek s néhány messzirelátó tudós szakférfiú foglalkozik vele be-