Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 6. [r.] A R.V.O. két utolsó könyve

224 Munkásügyi Szemle A fiu, 27 éves, 1'50 m. A fiatalabb leány, 9 éves, 076 m. Némely faluban meglepett a fazekasoknak alacsony termete. 21—22 éves fiatalemberek 14 éves fiuknak látszanak. A fejletlenség tehát egyik következménye az örökölt ólombetegségnek. Azon családokban, ahol az anya gyakrabban abortált, a később élve született gyermekek gyakran hülyék, vagy szellemileg és testileg gyengék és állandóan betegesek. Az ólommérgezés jellemző tulajdonsága, hogy a beteg felgyógyulása után nagyon könnyen újra visszakapja a bajt, mihelyt megint ólommal dolgozik. Ebből származnak azok a súlyos következmények, amelyek azokat az ólommunkásokat érik, akik lekicsinylik a foglalkozásukkal járó veszedelmeket. A veszedelem megszokása gyakran vigyázatlanná teszi a munkást. A kockázat azonban ezzel nem lesz kisebb és igen gyakran sújtja a gondatlant. Az anaphylaxia, vagyis a fokozott hajlandóság sok fémmérgezés jellemző tulajdonsága, de nem valamennyié. Ezt a tiroli hegylakó parasztok arzénevő képessége is tanúsítja, akik kis adag arzénikumon kezdik és végül mindig nagyobb és nagyobb adagokat vesznek be büntetlenül. Az ópium-evés ugyancsak a szerzett immunitás példája az ólommérgezésnél tapasztalt anaphylaxiával szemben. De azért néha az ólommérgezésben is megtaláljuk az immunitás egy fokát. Ez azonban olyan ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem csökkenti annak szükségességét, hogy az ólommunkások állandóan óvatosak legyenek foglalkozásukban. Mert, amint már előbb is jeleztem, nem egy, vagy két nagyobb adagnak a felvétele, hanem a parányi mennyiségű ólomnak a felszívása okozza az ólombetegség legveszedelmesebb típusait. A cserépedénygyártás ipari viszonyainak javítása, valamint a női munka eltiltása az ólomfehér gyárakban elhárította Angolországban az ólommérgezésnek az anyaságra való káros befolyását. így Nagybritanniában nehéz volna megállapítani, mennyiben van az ólommérgezés kihatással fajunk jövőjére. Az a tény, hogy az ólommal dolgozó férfiak feleségei gyakrabban abortálnak, mint a más foglalkozást űző férfiak feleségei és az, hogy az abortálásra való hajlam nagyobb, ha a nők maguk dolgoznak ólommal, arra vall, hogy az embrió nem egészséges. Ha a gyermek mégis megmarad, joggal kérdezhetjük, vájjon meg tud-e valaha szabadulni az ólomnak káros hatása alól? Az ipari törvényhozás sokat tett már e téren. De bár nyilvánvaló, hogy úgy a munkásoknak, mint az iparnak általában nagy hasznára vált, sok munkás még mindig ellene van. Jogot követelnek arra, hogy akár egészségtelen viszonyok között is dolgozhassanak, anélkül, hogy az állam ebben korlátozhassa őket. Mások megint igyekeznek kibújni az orvosi vizsgálat alól és nem törődnek az ólommérgezés elhárítására irányuló rendszabályokkal. Szerencsére ezek kevesen vannak. A szabályok betartása néha terhes lehet ugyan és kényelmetlenséget okozhat. De ha a munkáltatók megtennének minden tőlük telhetőt, hogy a szabályok betartásának terheit enyhítsék, sokat használnának az ügynek. Mivel pedig óhajuk és céljuk az, hogy egészségüket biztosítsák, munkaképesek és hosszú életűek legyenek, a munkások végül is megértik, hogy ez a cél szentesíti a rájuk kényszerített eszközöket. A „MUNKÁSÜGYI SZEMLE ' szerkesztősége és kiadóhivatala 1912. május 1-től II. Fő-utca 23. sz. alá költözködik. TELEFON : 93-99. TELEFON : 93-99.