Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 6. [r.] A R.V.O. két utolsó könyve

222 Munkásügyi Szemle nők elhagyták a gyárat, legközelebbi terhességük rendes lefolyású volt ; gyermekeik élve születtek és felnőttek. Mi lesz ezekből a gyermekekből és mi a sorsuk azoknak, akik ólommunkásoktól élve születnek és nem halnak el az első hónapokban? Alkoholista anyák gyermekei a rossz táplálkozás következtében hamarosan a születésük után elhalnak, míg némelyek megmaradnak, a későbbi években azonban az idegrendszer bomlása jelentkezik náluk és az alkoholtól nemcsak könnyebben részegednek meg, hanem annak egészen más hatása van rájuk, mint másokra. Az ólommal épp úgy vagyunk, mint az alkohollal; a gyermekek nemcsak látszólag, de tényleg egészségesnek születhetnek és olyan egészségesek maradhatnak, mint azok a gyermekek, akiknek szülei sohasem jöttek vonatkozásba^ az ólommal. Vannak viszont mások, akik megtartják az anyától örökölt méreg nyomát. Az ólombetegség kérdése csak úgy hemzseg a rendkívüli nehéz biológiai problémáktól, amint ezt a következők is igazolják. Az ólommal dolgozó munkásoknál nagyobb a halvaszületések aránya, (Prendergast dr., Hanley, kimutatja, hogy egy porcellánmunkás felesége tizenkétszer abortált egymásután) mint a más foglalkozásúaknál. A magzat testében pedig ólmot találtak, anélkül, hogy anyjánál az ólommérgezés tüneteit tapasztalták volna. Az apa és az anya lappangó ólommérgezése végzetes lehet a magzatra nézve, míg a szülők minden látszat szerint teljesen egészségesek és a tapasztalat mégis azt tanítja, hogy a nemezis mégis utolérheti ezeket a szülőket még akkor is, amikör már évek óta nem dolgoznak ólommal. Az akut mérgezés igen sajátságos ebben a tekintetben; halált okozhat anélkül, hogy a szöveteken bármilyen szervi elváltozást tapasztalhatnánk, bár a vegyi vizsgálat útján megtaláljuk a mérget. Ha az adag nem túl nagy, a méreg eltávolodik a testéből és az illető felgyógyul. Egészen más azonban a helyzet, ha a méreg kicsi, magukban teljesen ártalmatlan adagokban jut a szervezetbe hosszabb időn át, amint a munkánál és vízivásnál megtörténik. Az ólommérgezés alattomosan fejlődik ki. Az ólom a test valamely szervének sejtjeire hat, megzavarja azok funkcióját és szervezetét, úgy, hogy a vesék vagy az idegrendszer megbetegedései elpusztítják az életet, bár a beteg már évek óta nem is volt ólomnak a közelében. Nem tehetjük fel, hogy az ólombetegségben szenvedő szülő valamely szervének heveny ólombetegségét átszármaztathatja magzatára, bár amint láttuk, az ólom maga átszívódhatik az anya szervezetéből az embrióra. Prendergast dr. (Hanley, Staffordshire), aki orvosi minőségében hosszú éveket töltött ezen a cserépedénygyártó vidéken, mondja, hogy tapasztalatai szerint az ólommunkások életben maradt gyermekei, akik túlélik az első esztendőt, fizikailag mögötte állnak más gyermekeknek. Nincs meg bennük az átlagos életerő. Nem ismer mást, ami annyira káros volna a gyermek fizikai jótétére, mint az, hogy apja, vagy anyja ólommal dolgozott, különösen akkor, ha mérgező mennyiségben szívták fel az ólmot. Prendergast véleménye szerint az ólommérgezésben szenvedő munkások gyermekei nem fejlődnek életképes férfiakká és nőkké, mint más gyermekek, hanem kezdettől fogva csenevészek és később úgy a szellemi, mint a fizikai korlátoltság jeleit mutatják. Húsz évvel ezelőtt egy férjezetten ólommunkásnő volt a kezelésem alatt a newcastlei kórházban. Ólomtól okozott vakságban és görcsökben szenvedett. Négy hónap alatt meglehetősen visszanyerte látóképességét és az ólommérgezés tünetei megszűntek. Követte tanácsomat és nem tért vissza előbbi foglalkozásához. Néhány év múlva férjhez ment; a férje szabadban dolgozó napszámos. 1905-ben ugyanezt a pácienst szemgolyóhüdés miatt vették fel a kórházba. Három abortusa volt és hat élő gyermeke. Egy azóta meghalt. Bár már tizenhét éve nem dolgozott a gyárban, Dedson tanár még ólmot talált a vizeletében. Gyermekei, akiket láttam, egészségesek, bár anyjuk azóta csaknem teljesen megvakult. M.-né, 42