Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 6. [r.] A R.V.O. két utolsó könyve

220 Munkásügyi Szemle Ólommérgezés és fajromlás1). Irta: Sir Olivér Thomas M. D. egyetemi tanár, kórházi főorvos. Valamely nemzet fizikai erejét annak szaporodási képességével és gyermekei életrevalóságának magas százalékával mérjük. A jövő mérkőzéseiben a mennyiség még mindig sokat fog számítani, különösen akkor, ha az kitűnő fizikai erővel és szellemi képességgel párosul. Míg a civilizáció bizonyos értelemben megsokszorosítja a szaporodás lehetőségeit, addig az ember korlátokat emel elébe, vagy más viszonyok akadályozzák a terhesség normális lefolyását. Ezért nem kutathatjuk elég korán a csökkenő születési arányok okait. A nőknek a gyárakban való alkalmazása terhes állapotukban, akkor, amikor leginkább kellene kimélniök magukat, magyarázata az abortusok nagy számának, épúgy, mint az a körülmény, hogy az anyák lebetegedésük után túlságosan korán térnek vissza a munkához, egyik oka a csecsemők nagy halálozási arányának. Becslés szerint hat terhesség közül egy abortussal végződik. Ahol a munkaviszonyok súlyos terheket rónak a nőre és kimerítik fizikai erejét, a korai szülések száma emelkedik. Csakis ez a magyarázata részben annak, hogy egyik lancashirei városban a gyapotszövő gyárak munkásnőinél az abortusok aránya 87J/f, míg ugyanabban a városban a gyárakban nem foglalkoztatott lakosságnál 44°/o az abortus. Egy másik lancashirei városban a textilmunkások között a koraszületések aránya 63°/o, míg másutt, a szövőgyárakban nem alkalmazott népességnél 40°/o. A nehéz és kimerítő munka, amit a nő a terhesség végéig végez, nemcsak a koraszületések egyik oka, hanem egyúttal csökkenti a leendő anyának ellentálló képességét a gyermekszüléssel járó fáradalmakkal szemben, és okozója a magzat rosszul táplált voltának. Megemlítem még azt a tényt, hogy az élvezet utáni vágy a társadalom minden rétegében kiöli a nőkből a legősibb ösztönt, az anyaság ösztönét. Azonban nem annyira a modern idők ezen társadalmi gyengéivel és az ipari munkásság általános helyzetével akarok foglalkozni, hanem inkább egy bizonyos méregnek, az ólomnak a magzatra való hatásával. A kenyérkeresetükkel járó napi foglalkozás az ólommunkával elfoglalt férfiak és nők megbetegedésének, esetleg halálának lesz oka, a nő degenerálódik és képtelenné lesz arra, hogy magzatát kihordja. Közel két évtized mult el azóta, hogy küzdöttem érte és sikerült felszabaditanom a női munkát az ólomgyártás veszedelmes folyamata alól és bár éveken át a gyárosok és némely egyesületek támadásainak célpontja voltam, az események nagyon is igazolták javaslataimat, mert azóta az ólomfehér gyártása kevesebb panaszra adott okot, az ipar pénzügyi terhei megkönnyebbültek és a munkások egészségi állapota általában megjavult. Nehéz lenne ugyan közvetlenül, vagy közvetve megállapítani azt a nyereséget, amely az emberiségre hárult annak a révén, hogy betiltották a női munkát az ólomfehér gyártásánál és minden olyan munkánál, ahol ólmot használnak. Néhány évvel ezelőtt egyik yorkshirei városban a halvaszületések száma feltűnő módon emelkedett. Vizsgálni kezdték a dolgot. Megállapították, hogy a bajt az ólommal megfertőzött ivóviz okozta. A nők és a gyermekek szenvedtek leginkább emiatt. Nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy a nemző szerveknek bizonyos érzékenységük van az ólommérgezéssel szemben. Amellett, hogy az ólomnak hatása van a kiválasztó szervekre, mint például a vesékre, a vérképző szervekre és az idegrendszerre, az ólom rendkívül káros hatású a férfi és a nő, de különösen a nő nemzőképességére. Az ólom elpusztítja a fejlődő életet, vagy pedig megakasztja a méhben fekvő embrió fejlődését azzal, hogy elvágja tőle a táplálkozás csatornáját. Tojások') Megjelent »The Eugc-nic Review-ban. Szerző engedélyével közöljük.