Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 5. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 4. [r.] A rokkantbiztosítás újításai

756 Munkásügyi Szemle kozólak az 1900—1902. évi adatok erősen kedvezőtlenek voltak és akikről épp ezért alig várnók azt, hogy sokan oly kort érnek el, melyben a végkimerülés felléphet; magas továbbá a takácsoknál, posztó- és szőnyegszövőknél, a szabóknál, cipészeknél, asztalosoknál az arány, míg az üveggyári munkások, a borbélyok és fodrászok, a kocsmárosok és vendéglősök, a kovácsok és lakatosok, a szobafestők, a pékek, a kőművesek és végül a nyomdászok szerepelnek a legkisebb arányszámokkal. Magas, 8"0°/o az erőszakos halálokoknak az aránya. Ijesztően felszökik ez — az említett okokból figyelembe nem vehető gyufagyári munkásoktól eltekintve — a kőműveseknél, kiknél 9'5°/o-ra rúg; a szobafestőknél 9'4'7<>-ot, a kovácsoknál, lakatosoknál, géplakatosoknál és gépészeknél is 9'2°/o-ot tesz ki Az üveggyári munkásoknál 7'5°/<>, épp úgy, mint a pékeknél, míg a molnároknál 8"5°/o, a mészárosoknál és henteseknél 8"30/" és így még magasabb. Legkisebb mértékben a szűcsöknél jelentkeznek az erőszakos halálokok. A drezdai kiállítás alkalmából készült összeállítás eredményeinek ez a rövid áttekintése is elegendő arra, hogy abból megállapítsuk, mennyire homályban van még nálunk a foglalkozások és az azokban uralkodó viszonyok kölcsönhatásának a felderítése annak daczára, hogy statisztikai hivatalunk már ismételten fordította figyelmét ezen kérdés felé. Az a nagy fontosság, amely szociálpolitikai szempontból az ipari foglalkozás és azon körülmények kölcsönhatását illeti, amelyek között azt a munkás véghez viszi, kívánatossá teszi, hogy ne álljunk meg e téren a fél úton. Habár arra valóban nem lehet reményünk, hogy rövid időn belül az egész népességre kiterjedő feldolgozás eszközöltessék, melynek az eredményei, amíg az általános népmozgalmi statisztikán alapulnak, úgy is kétesek volnának, mégis reméljük, hogy hivatalos statisztikánk ezen körülménytől el nem riasztva, tovább fogja e téren kutatásait folytatni és a drezdai kiállításra készített munkálat csapásán haladva a halálozásokat halálokok és foglalkozások szerint kombinative legalább a városokban újból feldolgozva, egybe fogja vetni az új népszámlálás eredményeivel, midőn az élőkhöz való viszonyítás különös értéket fog az eredményeknek biztosítani. Reméljük, hogy lehetőleg rövid időn belül fog a Statisztikai Hivatal magának a népszámlálás feldolgozása által reá háramló egyéb feladatok közben is erre idő szakítani, mi azért kívánatos, mert minél közelebb fog esni a feldolgozás a népszámláláshoz, annál megbízhatóbb lesz az. Igen kívánatos azonban, hogy ez alkalommal a korosztályok szerinti feldolgozás el ne maradjon. Nagy reményeket fűzünk továbbá a munkásbiztosítás kapcsán egybegyűlő anyag feldolgozásához is, amelynek szakszerű feldolgozása jelentékenyen gazdagíthatná idevonatkozó tudásunkat. * Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény.*) A »Munkásügyi Szemle« számára irta: dr. Stier-Somlo egyetemi tanár (Bonn.) \i IV. A rokkantbiztosítás újításai. A rokkantbiztosítás terén a biztosítottak körét lényegesen kiterjeszteni már nem lehetett. Mindamellett néhány újításról lehet szó. A gyógyszertárakban alkalmazott segédeket és tanulókat épen úgy, mint a betegségi biztosításba, ide is bevonták és a színpadi és zenekari személyzet is, szolgáltatásának művészi értékére való tekintet nélkül kötelező biztosítás alá esik. A jelenlegi rokkantsági biztosítási törvény 1. §. 2. pontjának szö*) Előző közleményeket lásd a «Munkásügyi Szemle- 1911, évi 16., 20—24. és 1912. évi 1. és 3. számaiban.