Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 3. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; [3. r.]
96 Munkásügyi Szemle baleseti terhek fedezésének eszközeit díjfizetési rendszer szerint szedik be. Ezek az új mellékintézetek a fuvarozási és belvizhajózási szakszövetkezetekkel lesznek kapcsolatban. A belvizhajózási szakszövetkezetek mellékintézetében a vizén mozgó összes járművek, különösen a motoros magáncsónakok, lesznek biztosítva. A magánjárművek, különösen automobilok és léghajók, valamint a magánszemélyek által hátaslovaknál alkalmazott személyzet biztosítása céljából ellenben a Feuerwerksberufsgenossenschaft mellett egy vagy több mellékintézetet kell létesíteni. A szakszövetkezeteknek módot nyújt a törvény, hogy baleseti sérültek részére munkaalkalom szerzése céljából megfelelő intézményeket létesítsenek. Ezt több okból jogosnak kell elismerni. A részleges rokkantak panasza gyakran jogosult. Nehezen jutnak munkához. A bizottsági határozatok értelmében e részleges rokkantakat nem lehet arra kötelezni, hogy a részükre kimutatott munkaalkalmat igénybe vegyék. Ha ezt nem teszik, járadékukat azért nem szabad csökkenteni. További berendezések címe alatt a 843. §. megengedi járadékkiegészítő és nyugdíjpénztárak létesítését üzemi tisztviselők, szövetkezeti tagok, biztosítottak, szövetkezeti tisztviselők és mindezen személyek hozzátartozói javára. A szakszövetkezetek emellett megtartják azt a jogukat, hogy az üzemtulajdonosok részére szavatossági biztosítást létesítsenek. A tervezet úgy rendelkezett, hogy a birodalmi balesetbiztosításból eredő szavatossági igények legfeljebb 2/3 részben legyenek fedezhetők. A bizottság ezt a határozmányt törölte. A baleseti óvó rendszabályok kevés újat nyújtanak, legfeljebb a 857. §-t, amely szerint az igazgatóság a biztosítottak képviselőinek bevonásával évenként határoz a műszaki felügyelők jelentései tárgyában és oly intézkedéseket kezdeményez, amelyek a baleseti óvrendszabályok javítása érdekében célszerűeknek mutatkoznak. A biztosítottak képviselőit ama biztosítási főhivatalok ülnökei választják, amelyeknek kerületében a szövetkezetnek vagy osztálynak tagjai vannak. A munkaadók és alkalmazottak szavatosságát a szakszövetkezetek és betegsegélyző pénztárak sérült tagjaival és hozzátartozóikkal szemben a jelenleg érvényes jogban irányadó elvek szerint újból szabályozták. E szavatosságból származó igények a 907. § szerint azokban az esetekben, amelyekben büntető bírósági ítélet nem szükséges, a szövetkezet kártalanítási kötelezettségének első jogerős megállapításától számított egy év alatt, legkésőbb azonban a balesettől számított 5 év alatt évülnek el; egyébként pedig attól a naptól számított 18 hónap alatt, amely napon a büntető bírósági ítélet jogerőre emelkedett. A mezőgazdasági balesetbiztosítás körét az igényjogosultak szempontjából kiterjesztették. Bevonták a temető-, kertészet-, park- és kertápolási üzemeket. Biztosítva vannak baleset esetére: 1. a munkások, 2. a szakmunkások, 3. azok az üzemi tisztviselők, akiknek évi munkakeresménye 5000 márkát nem halad meg. A bizottság illesztette be újonnan a »szakmunkás« kifejezést. A közönséges mezőgazdasági munkástól megkülönböztetésül azt értik ez alatt, akinek állásához különleges szakmabeli képzettségre van szüksége, például erdész, kertész, kertészsegéd, molnár, téglaverő, állványcsináló, kovács, kőmíves, ács, pálinkafőző, gépvezető, fűtő stb. Az ilyen munkások baleseti járadékát tényleges munkakeresményük és nem a helyben szokásos napibér szerint kell kiszámítani. Egyébként az átlagos évi munkakeresményt nemcsak férfiak és nők részére, hanem 16 éven felüli és alóli biztosítottak, 16—21 évesek, végül 21. évüket meghaladottak részére is külön-külön kell a biztosítási főhivatalnak megállapítania. A költségek fedezésének zsinórmértékét a munkásszükséglet és a veszélyességi osztály, valamint az adókulcs állapítja meg. (991. és köv., 997. és köv. §§.)