Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; [3. r.]

94 Munkásügyi Szemle védetteket a megélhetési feltételek megtalálásában támogatni, az egyesek által nehezen elgördíthető akadályokat előlük elhárítani, erkölcsi ere/ük és munkakedvük visszanyerését előmozdítani, minden tisztességes munka megbecsülésére való hajlamot fejleszteni és támogatni, végre gondoskodni arról, hogy a baleseti sérültek munkájukat megfelelő helyen sikerrel értékesíthessék. Hazánk e szociális feladatok megvalósítása terén még a kezdések kezdetén alig van túl! Kártalanítási eljárásunk nehézkessége miatt a balesetet szenvedett éppen kezdetben részjáradékát is többnyire késedelmesen és megszakításokkal kapja. A baleset utáni új munkakezdés alkalmából pedig éppen a legnehezebb viszonyok között majdnem egészen magára van hagyatva s az eléje háruló nehézségekkel szemben a tanácstalanságnak, a megélhetési bizonytalanságnak, sőt olykor a kétségbeesésnek van kitéve. Hogy ezt a meg nem nyugtató állapotot mily reformok útján kell orvosolnunk, annak a külföldi tapasztalatok nyomán részletesebb ismertetése következő dolgozatomnak képezheti tárgyát. í Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény. A >Munkásügyi Szemlec számára irta: dr. Stier-Somlo, egyetemi tanár (Bonn). Nem lehet itt említés nélkül hagyni a pénzügyek módosítására vonatkozó és 1909. évi július 15-ik napján kelt törvény 6. §-át. Eszerint a központi postahivatalok a balesetbiztosítás minden teherviselőjétől forgótőkét követelhetnek. Ez nem haladhatja meg ama kártalanítások összegét, amelyet a pósta a folyó naptári évben a biztosítás teherviselőjéért előreláthatólag kifizet. A biztosítás teherviselője köteles a forgótőkét negyedévi vagy havi részletekben beszállítani a központi postahivatal által megjelölt pénztárba. Ha a központi postahivatalok jogukkal élve, forgótőke beszolgáltatását kívánják, a szakszövetkezet, amennyiben nem a baleseti kártalanítások tőkeértékét kell fedeznie, tagjaitól előleget követelhet a forgótőke előteremtése céljából. Az előlegeket az egyes tagokra ama járulékok arányában kell kiróni, amelyeket a megelőző utolsó naptári évben reájuk felosztottak és kiróttak. Ez megfelelő alkalmazást talál községekre és más nyilvános kötelékekre, amelyek a 6 napot meg nem haladó építkezési munkák alapján részt vesznek a balesetek felosztás és kirovás alá kerülő terheiben. (Építési balesetbiztosítási törvény 23. §. b) pont és 32. §.) A szakszövetkezet újonnan belépő tagjai után az előlegeket annak az összegnek arányában kell kiróni, amelylyel üzemük terjedelméhez képest a megelőző utolsó naptári év terheihez hozzájárulniok kellett volna, ha már akkor a szakszövetkezet tagjai lettek volna. Azokat a kártalanítási összegeket, amelyeket a pósta a forgótőke befizetését megelőző utolsó naptári évben a balesetbiztosítás teherviselője helyett kifizetett, ennek függő adósságaként kell kezelni, amely 31/2°/«-kal kamatozik és a megtakarított kamatokkal együtt 31/a°/o-kaI törlesztendő. E kamatok és törlesztés 2/s részét a birodalom viseli, 3/5 részét pedig a balesetbiztosítás minden teherviselője minden év július havában a forgótőke esedékes részével együtt beszolgáltatja a postának. A szakszövetkezetek, amennyiben a baleseti kártalanításnak nem tőkeértékét fedezik, a terhükre eső 3/5 részt tagjaiktól, továbbá a községektől és más nyilvánjogi kötelékektől, amelyek az előlegek fizetésére kötelesek, az 1. bekezdés megfelelő alkalmazásával hajtják be. A forgótőkének és a