Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Sztrájk esetére való biztosítási törekvések Németországban

Munkásügyi Szemle 60°/o-a 1.121 korona 07 fillért tesz, amely összegben felperesnek évi 300 korona nyugbére és évi 358 korona 33 fillér eddig kártalanítási járadáka vagyis összesen 658 korona 33 fillér az alsóbiróságoknak ere vonatkozó jogerős rendelkezése szerint be lévén számítandó, az alperes által a most említett évi 653 korona 33 filléren felül fizetendő járadék évi 453 korona 64 fillérben, vagyis havi 38 korona 64 fillérben volt megállapítandó.*) Idegen üzemben szenvedett balesetnél a kártalanítási igény az üzemtulajdonos ellen csak az 1937J: XÍX. t.-c. 82. §-ában foglalt előfeltételek mellett érvényesíthetőnek mondatott ki. A budapesti kit. ítélőtábla 1910. december 29-i 1909. G. 669/300. ítélete. A kir. tábla a felperest a felülvizsgálata kérelmével elutasítja és őt kötelezi, hogy alperesnek 44 korona felülvizsgálati költséget 8 nap alatt fizessen. Indok: A nem vitás kereseti eladás szerint a felperest, aki mint a Hofíman testvérek nagyfuvaros cég alkalmazottja az 1907. évi XIX. t.-c. értelmében biztosítva volt, a baleset akkor érte, amikor szolgálatadója érdekében és utasításából a reá bizott teendőket az alperes gőzmalmában végezte. Az idézett törvény szerint járó segélyt és kártalanítást a felperes a munkásbiztosító pénztártól meg is kapta. A gőzmalmokat a 3. §. 26. pontja a biztosításra kötelezett vállalatok közé sorozza. A dolog ily állásában helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a biztosítás az alperes társaságot is fedi és hogy a társaság az alapon, mert a felperes nála alkalmazva nem volt, nem kötelezhető oly kártalanításra, melyet a Hoffmann testvérek céggel szemben nem lehetne megítélni, ha ennek telepén egyébként azonos körülmények mellett sérült volna meg a felperes. Az országos munkásbiztosító pénztár szervezésével ugyanis a törvény veszélyes üzemet folytató iparosok egyéni felelősségét a kötelező biztosítással helyettesítette és a kártalanítás terhét a törvény VII. fejezetében meghatározott mérvben a kölcsönösség elve alapján (36., 43., 100. §. 7. p.) a vállalkozók összességére hárítván, az egyéni felelősséget és a teljes kártérítési kötelezettséget viszont azokra az esetekre szorította, amelyekben az üzemtulajdonos maga, vagy oly meghatalmazottja, akiért helyt állani tartozik, a balesetet szándékosan vagy a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvórendszabáiyokaf elhanyagolva vétkes gondatlansággal idézte elő. (81 82. §.) Az a körülmény, hogy a munkást a szolgálat teljesítése közben nem főnöke, hanem más iparos veszélyes üzemében érte baleset, a pénztár kötelezettségét nem érinti (9. §.), de arra sem szolgálhat alapul, hogy a munkás oly igánnyel léphessen fel, mely őt nem illetné, ha a baleset szoigálaladójánál következett volna be. Mert a kölcsönösségre alapított biztosítás folyománya, hogy az üzem veszélyéből eredő minden baleset kártalanításához — mindegyik vállalkozó — tehát ahhoz, amelyet a felperes kapott, alperes is, arányosan hozzájárult és ekképen a biztosítás terhét viselvén, annak előnyében is részesül. Ez az előny a nem vétkes vállalkozónak (81—82. §§.) mentessége az egyéni felelősség alul. Ezt a jogi felfogást támogatják a következők: a törvény 81. §-a és 82. §-a 3-dik bekezdése szerint mindazok a személyek, akik ellen a munkás ipari balesetből kifolyólag kártérítési igényt támaszthat, a biztosító pénztárnak is a nyújtott kártalanítást megtéríteni tartoznak. Ha tehát a felperes követelése megállana, a pénztárt is az alperessel szemben visszkereseti igény illetné. A törvény egész rendszere különösen 81. §-a azonban kizárja azt, hogy a pénztár a biztosításra kötelezett, nem vétkes üzlettulajdonostól a törvényben meghatározott befizetéseken kivül egyéb szolgáltatást követelhessen. A kifejezettekkel egyezően a 82. §. 2. pontja, amely azokat a személyeket jelöli meg, kik a biztosítottakkal vagy hozzátartozóikkal szemben kártérítéssel nem tartoznak, a munkaadó mellett az üzemtulajdonost is említi, ekkép is kifejezvén azt, hogy a törvényben meghatározott mentesség az üzemtulajdonosra, mint a pénztár tagjára (120. §.) akkor is kiterjed, ha a munkás, kit a baleset ért, másnál van alkalmazva. Lehetne ugyan a most idézett törvény helyett a 8. §. c. pontjának az önkényíes biztosításra vonatkozó rendelkezésével is összefüggésbe hozni, ám de az a rendelkezés is a kifejtett törvénymagyarázat mellett szól. Mert ha az alperes malom a nála nem alkalmazott, üzemében rendszerint és hivatásszerűen megforduló összes személyeket is biztosította volna, a felperes a pénztártól még sem kaphatna kétszeres kártalanítást. Ezekhez képest az országos *) Erre az ítéletre mé^ visszatérünk. Szerk.