Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - Átöröklés és alkohol

Munkásügyi Szemle 47 Nemcsak az állatokat öiték meg, hanem egymást is öldökölték. A teremtés ura kétségkívül a legravaszabb lény a földön, ámde arról, hogy a legjobb és a legkedvesebb is volna, szó sem lehet. Láthatjuk például, hogy a fecskék és a papagályok önfeláldozás és szeretet tekintetében messze túlszárnyalják az embert. A méhek és a hangyák pedig szociális tekintetben múlják felül. Sok állatnak jobb szive van, mint az embernek. Ha az emberek korlát nélkül szaporodhatnának, akkor el kellene jönnie egy olyan időnek is, — és e tekintetben határozottan szembe kell szállanom Bebellel, — amikor az egész világ tengeri nyúl-istállóvá változnék át és minden négyzetméternyi terület művelés alá kerülne és ennek dacára sem volna az embereknek elég ennivalójuk. Ez olyan tény, amelyre Malthus már rég rámutatott. Azonban háborúk, járványok, éhség és hasonlók lépnek fel és a dolog megint helyreáll. Ámbár a termékenyítésnek az emberiség szaporodása a célja, mindazonáltal, mivel a földön már sok millió év óta meg van a létért való harc, a természet megengedte magának, hogy sokkal nagyobb szaporodási képességet adjon, mint amennyit eltudna tartani. Meglehetősen sokat termel, mert sok megy tönkre és sokat kell újjal pótolnia. Ha a létért való küzdelem megszűnik, akkor a szaporodás igen nagy lesz, amikor is az egyensúlynak valami más módon, például éhség, stb. által kell helyre állania. Vegyük már most szemügyre a kérdést a minőség szempontjából. Hasonló kedves módon, mint ahogy őseink vívták meg a létért való küzdelmüket, találhatjuk meg azt napjainkban is az őserdőkben, az ősnépeknél. A betegek semmiféle ápolásban sem részesülnek. Sok régi nép a gyengéket szándékosan engedte tönkre menni. Ez a szokás igen kegyetlen volt, de meg volt az a jó eredménye, hogy ami megmaradt, az erős és egészséges volt. A vadonban tehát az maradt életben, aki erősebb és használhatóbb volt, de a mi kultúránknál és kulturemberiségünknél ez a dolog nagyon megváltozott. Az emberszeretet, a felebaráti szeretet és az orvosok teljes joggal gondoskodtak arról, hogy ez a korábbi kegyetlenség továbbra ne hagyassék szabadjára, hogy a betegek ápoltassanak és hogy a Sümőkórosok, az elmebetegek és a hülyék külön intézetekben megvédelmezíessenek. Eme emberszeretettel először is az a célunk, hogy az egyes embernek fájdalmát megenyhítsük, másfelől pedig, hogy a nyomorultak nagy tömegét életben tartsuk. Sőt még többet is teszünk. Sokat ezen nyomorultak közül meggyógyítunk, vagy legalább is annyira megjavítjuk az állapotukat, hogy házasságra alkalmasokká válnak, amikor aztán gyermeket nemzenek, akik további nyomorékokat nemzenek, úgy hogy ilyen módon emberiségünknek a minősége aggasztóan gyengül. Ezenkivül pedig a legegészségesebbeket, a legerősebbeket, a legjavát besorozzuk katonának, hogy háború esetén csatasorba állíthassuk őket, ahol a golyószórók, ágyúk és kartácsok tömeges pusztítást visznek közöttük végbe. Mindez fordított fajkiválasztást hoz létre, amely jelentékeny mérvben hozzájárult fajunk romlásához. Ez nagyon szomorú tény. Ha az egész világot tekintjük, akkor láthatjuk, hogy az mindenféle állat- és növényfajból áll, amelyek minden nemzedékben reprodukáltatnak, de mindig ugyanannak maradnak, amik korábban voltak. Minden fajnak meg van az a sajátszerűsége, hogy a petesejt közvetítésével megismételje saját életét a nemzéstől kezdve a halálig. Azaz, hogy az emberi életnek rövid tartamára ez úgy látszik, ámde, ha a természettudományokat alaposan tanulmányozzuk, akkor láthatjuk, hogy az egyes fajok évezredek alatt lassankint megváltoznak. Ha a fajokat és változataikat szemügyre vesszük, akkor különböző átmeneteket látunk. Mindaddig, amíg ezen változatok, amelyek a legújabb kor vizsgálatai szerint külső befolyásokra is létrejöhetnek, egymással kereszteződhetnek, tehát egymást megtermékenyíthetik, a faj az ő változataival jelentékeny mértékben változhatik. Ha azonban egy szélső változat keletkezett, akkor elérkezik egy olyan pillanat is, amikor ez már nem ad termékeny produktumot.